Az Uber csak gusztustalan hajszál a taxisoknak feltálalt feketeleves bőrző felszínén. A főváros több mint kétharmadával megemelte a drosztdíjat, úgy, hogy a 4500 taxinak csak kb. 1500 taxiállomás-férőhely jut. Ezek zöme is madár nem járta helyeken, az utasfelvételre alkalmas néhány placcon pedig csak a kiválasztottak állhatnak meg közületi korrupció (lásd Főtaxi–Budapest Airport), vagy annak a megélhetési terület-körbehugyozással való összefonódása miatt (pályaudvarok, Deák tér, Oktogon, frekventált szórakozó-, kirándulóhelyek, turistanevezetességek környéke). A BKK sajátos módszerekkel csuklóztatja a pesti taxisokat: nem kis cinizmussal akár azért is szerződést bont, ha jobb (és egyáltalán droszt) híján nem taxiállomáson várnak utasra*, hanem megpróbálják a kereslet közelébe helyezni a kínálatot. Desszertként arcukba szervírozott tortán a hab, hogy ismét felmerült, a pénzügyi kormányzat online pénztárgépet is vetetne velük, miután épp csak lecserélték az autójukat előírt életkorú, tengelytávú, csomagtartó-méretű, károsanyag-kibocsátású, százezrekért sárga fóliába csomagolt járművekre.

A két és fél évvel ezelőtt megjelent fővárosi taxirendelet agyonszabályozottságára pár hónapja egy országos miniszteri rendelet tette fel a csörgősipkát, többek közt előírva a sokszor évtizedek óta taxispraxist folytatóknak, hogy tanuljanak meg újra vezetni, vállalkozni, térképet olvasni. Az Uber közben már havi több mint százezer fuvart teljesít kb. ezer autóval, miközben totálisan semmibe veszi a taxis és személygépkocsis személyszállítást szabályozó fővárosi és országos jogszabályokat; holott a legújabb miniszteri rendelet szerint már nemcsak maga a sofőrködés, de a fuvarközvetítés is engedélyköteles tevékenység. Úgyhogy immár közvetlenül is törvénytelen úton jár, nem csak kontár alvállalkozóinak asszisztál a törvényen kívüliséghez. Mégis, újabban, ha az éppen soros NER-kápók srófolnának még vagy kétmenetnyit a taxisok herebilincsein, maguk is csodálkoznak, hogy nem hallanak jajszót. Mi ez a csend? Férfias önfegyelemmel feltornázott fájdalomküszöb? Lószart, mama. Töketlenség. 

A kasztráltnak már nem fáj, ha újra és újra alárúgnak, legfeljebb kellemetlen, mint a gyengeáram érintése. Márpedig a taxisnép impotens, tehetetlen csürhe, még nyájnak se lehet nevezni, mert abban is van valami összetartás, bár puli kell hozzá. Meg pásztor. De itt csak 
villanypásztor van, amely egyre szűkebb legelőt fog közre.

    A töketlenségnek persze előnye is van. Hogy csak egyet említsek: nincs, ami fennakadjon a kerítésen, ha mégis át akarjuk lépni, ha már az árnyékunkat nem tudjuk. Jellemző, hogy az egész taxisbagázs két – ilyen értelemben – legtökösebb egyénisége nő, akik ebbéli princípiumukat mint afféle taxismatriarchák élik ki: petíciót fogalmaznak (jó, kicsit elcsúszott benne a központozás, de hiába, tabon legfeljebb gránitszilárdságú alaptörvényt lehet hevenyészni, bár annak is megnéztem volna az első, korrektúrázatlan változatát), érdemi érdekképviselet híján közgyűlésekre járnak, ahol ha kell, a főpolgármester elé fekszenek, aztán levelet írnak neki, partizánként Uber-sofőrnek jelentkeznek, sőt, beülnek a toborzómítingre, ott hangfelvételt, majd jegyzőkönyvet készítenek az elhangzottakról.

 Fél óra a Perc utcában

    Az igazsághoz hűen el kell ismerni: néhány férfi követőjük is akad, az egyik például  egy aktív kontárkocsissal folytatott beszélgetést rögzített, a lentebb betett Youtube-linken hallható. Az uberes nem éri be a svarctaxizásból származó közvetlen és adóbevallást sose látott bevétellel, de – mert a hazai feketegazdaság felvont orrvitorlával hasító zászlóshajója MLM-szerű tüneteket is produkál– maga alá is szervezne további engedély és közteher-viselési hajlandóság nélküli dögevőket (sajnos a hiéna név e szakterületen már foglalt, keselyűnek pedig mégse nevezhetem e rejtőzködő életmódot folytató nekrofág kisemlősöket). És még tovább megy az Uber-aktivista: napi ötezerért kölcsönautót ajánl, amelyet aztán "meg lehet osztani", hiszen ez az egész csak trendi, fiatalos carsharing, amelynek semmi köze nincs a mindennapok szürke betevőhajhászásához...

    A telefon másik végén itt csak egy szerencsétlen külsős, egy saját szakállára hülyeségeket mantrázó magánadócsaló mondókáját hallottuk. De nézzük, mit mondanak a Perc utcai ház ötödik emeletén a hivatásszerűen amatőrsofőr-rekrutálással foglalkozó, profi Uber-munkatársak.

    Nem hiába az innováció a kedvenc kifejezése e gurulva fertőző okostelefon-vírusnak (talán csak a "rezsicsökkentés" vagy a sörtől a fogkrémen át a cipőfűzőig minden elé jelzőként odabiggyeszthető "kézműves" szó állítja fel jobban a hátszőrzetemet): az ajtóban egy Ipadon kell bepötyögni a nevet meg az e-mail címet, telefonszámot, aztán az oktatás gerincanyagát egy negyedórás Youtube-rövidfilm közvetíti az alkalmanként kb. húszfős turnusnak (naponta több eresztés is összejön). A humánerőforrás-felelősök (ahogy kémnőnk fogalmazott: a három huszonéves veréb) végig nyeregben érezték magukat, fölényességükkel azt sugallták, hogy a cég fölötte áll egy kis ország kisszerű jogszabályainak, hiszen az alkalmazás mindenhol a világon egyforma (ez egyébként nem igaz, van, ahol betartják a törvényeket, de tény, hogy ez a kevésbé jellemző). A regisztrált külföldi Uber-júzerek már telefonuk bekapcsolásakor, a reptéren üdvözlő sms-t kapnak, amely örömmel tudatja, hogy a dilettánsdrájver-közvetítő szolgáltatás Budapesten is működik. (A vecsési Shell kutat más, szintén engedély nélküli személyszállítókhoz hasonlóan ellepik az Uber-pilóták, akik innen repülnek rá a megrendelésekre: büszkén adott hírt a fiatal hr-es a nemrégiben bevezetett, nagyvonalú gesztusról, vagyis hogy a cég az 500 Ft-os parkolópénzt, ha elkerülhetetlen, kifizeti.)

    Szintén csak pár hetes fejlemény, hogy már nemcsak a bevétel húsz, de huszonöt százalékát tartja meg hollandiai bankszámláján az "anyavállalat". Igaz, a tarifa is nőtt: a kezdeti 300 Ft-os alapdíj 380-ra, a 130 Ft-os km-díj 165-re, a percdíj (amely, a taxikban alkalmazott díjszabástól eltérően, a távolságalapú díj mellett, és nem vagylagosan számítódik, 25-ről 30-ra). Így, ha nincs a forgalomtól függően viteldíjszorzó (legutóbb, szilveszterkor előfordult a hétszeres díjszabás is, a 35 ezres Belváros–Rákoscsaba útra a legbevállalósabb belvárosi hiéna is elismerően nyalta meg a szája szélét) a hivatalos taxistarifát már alapból megközelítik, nappal, dugóban el is érik, sőt, meg is haladhatják. De szimpla szombat éjeken is gyakori a 2,5-3-szoros felár, főleg, ha valami csapadék növeli az általános utazási kedvet. Ezért, bár a felvételi tájékoztatón is hangsúlyozzák a beetetők, hogy az uberes címek elvileg bárhol eltalálhatják a sofőrt, a külvárosban végezve centrális irányba célszerű tendálni, mert a személyszállítás belvárosi műfaj (és mert a szorzók nemcsak időszakosan, de területi lebontásban is változnak, lásd a térképes ábrát).

    A Perc utcai menedzserek tulajdonképpen ugyanúgy siettek megnyugtatni mindenkit, aki kétségének adott volna hangot, mint a fentebb hallható percember: kijelentették, hogy a BKK-nak nincs joga ellenőrizni az Ubert. A NAV-nak lenne, de utoljára márciusban próbálkozott, aztán feladta, a Nemzeti Közlekedési hatóság pedig, amely a taxist, ha lejárt vagy visszavont taxiengedély, drosztkártya vagy fényképes igazolvány birtokában dolgozik, azonnal és mérlegelés nélkül 600 ezer forintra bünteti, az uberezőkkel akkor sem foglalkozik, ha fotóval, tanúkkal ellátott feljelentés érkezik ellenük (egy időben néhány BKK-ellenőr is tett rájuk panaszt próbautazás után, de a hobbidrájver azonnal letiltotta őket, ahogy felfedték magukat, az NKH meg mosta kezeit, mielőtt széttárta őket – bár lehet, hogy előbb volt a széttárás, és csak utána jött a higiéniai aktus, ez már a múlt ködébe vész).

    Az adóhivatal egyébként akkor sem tudna sokat kezdeni az Uber holland bankszámlájáról érkező pénzekkel, ha lenne kapacitása és indíttatása foglalkozni ilyesmivel, de hát nincs – oszlatták tovább a még mindig bizonytalanok aggodalmát az előadók –, hiszen ezek az összegek bármi közlemény, jogcím megnevezése nélkül landolnak a hazai lakossági számlákon. Ám ha valaki tényleg tutira akar menni, hát utaltasson minél több, megbízható rokon, barát nevére, ezzel aztán végképp összezavarja a revizorokat – legalábbis ezt tanácsolják az amerikaias lendületű, hurráoptimista, de kicsit felületesen előadó verbunkprédikátorok. (Nem térnek ki például olyan kérdésekre, hogy mi van akkor, ha egy lelkes mazsolájuk izgalmában saját hibás, személyi sérüléssel járó, ne adj'Isten halálos balesetet okoz – ha bebizonyosodik, hogy engedély nélküli személyszállító tevékenység közben következett be a tragédia, a kötelező biztosítás alapból nem fizet –, vagy hogy mi a teendő akkor, ha a transzferált társaság esetleg megtámadja a sofőrt. Esetleg egy színes tüsszentéssel valaki beborítja az autó összes kárpitját. Ilyenkor a taxisok rádión segítséget hívnak, de mit tesz a civilben, rejtőzködve feketetaxizó magányos farkas? Kihívja a rendőrséget? Hogyan, ha – pénz ugye nem lesz nála, csak amennyit elhoz otthonról tankolni meg túrórudira – épp a telefonjáért (esetleg a kocsijáért) fogják a nyakához tenni a kést? És ha kifut a sárkányleves, kifizeti az Uber a fertőtlenítős belső takarítást, amely után legalább két napig nem lehet "dolgozni" a nedves ülések miatt, és rossz esetben még hetek múlva is érezni lehet majd a rejtett zugokban (telibe bukott szellőzőrendszer, ablakrés stb.) megbúvó, unikumban erjedő giroszdarabok bomlásának kicsit sem diszkrét bukéját?

   Tétlen tettesek

    Persze az amatőröknek van igazuk, ha csinálják, amíg lehet. Nálunk még attól se kell tartaniuk, hogy azok, akik súlyos milliókat fektettek be és kemény százezreket osztanak szét mohó állami és önkormányzati szervek, illetve prosperáló magánvállalatok között azért, hogy agyonsarcolt mikrovállalkozóként fennmaradhassanak, kicsit pofán vagdossák őket (na jó, volt már olyan, hogy a Roosevelt téren véletlenül szétverődött egy tablet egy túl magabiztos uberező fején, a Blaha-droszt környékén is óvatosan venném fel az utast a kontárkonkurencia helyében, de ezek csak üdítő  sajnálatos kivételek: néha a kapanyél is elsül). Töketlen taxisaink nem Párizsra vetik vigyázó szemüket, hanem inkább lesütik, hiszen rövidlátók. Egyébként sem lehet olyan nagy baj, hiszen Tarlós Pista bácsi a taxisokkal van, meg is mondta, már márciusban:

    Meg aztán most is gyűjtöttek aláírást a City Taxi meg a Metálék, az Országos Taxis Szövetség. Igaz, azt az ívet csak azok írhatták alá, akiknek saját vállalkozásuk van, és megbízták a taxistársadalom váteszét, harcosát, érdekvédőjét, aki alig pár hete, egyik legutóbbi megnyilatkozásában en bloc leadócsalózta a taxisokat véletlenül, magát is – bárkivel előfordulhat, ha segghülye. (Nem kicsit éreztem magam egyébként furcsán, amikor szignáltam azt az irományt, amelyben felhatalmazom a szakma nagy gondolkodóját és jóakaróját, hogy védjen meg mint becsületes kisiparost, és indítson eljárásokat az Uber ellen; de végül is úgy ítéltem meg, többet már úgysem tud ártani sem nekem, sem a kollégáknak, mint eddig, az egyszerűen képtelenség.)

    A fuvarkufárok is kezdenek érezni valamit. Bevételcsökkenést még nem, hiszen hűséges vazallusaik akkor is beviszik nekik a fix összegű harácsot, ha a gyerek uzsonnapénzét kell ehhez lenyúlni, de előérzetük vagy ilyesmi lehet. A legtöbbje kitette az aláírásgyűjtő íveket, ha nem is feltűnő helyre, van, amelyik uberes rendszámokat írat össze, hátha jók lesznek valamire. De a legmeglepőbb, hogy úgy hírlik, hajlanak arra, hogy figyelemfelkeltésként összehangoltan ne vegyenek fel és adjanak ki címeket pár óráig. Az nem teljesen világos, ez kinek lesz jó, az ubereseken kívül, akik majd megdönthetik ez idő alatt a szilveszteri hetes szorzórekordot, és azt sem látom még tisztán, hogy a kocsi nélkül maradt szerződött partnerek kötbérét mekkora tagdíjemelés fogja kompenzálni, de legalább történne valami, ha haszna nem is lenne semmi. Mondjuk egy két-három napos teljes taxissztrájk már tudna egy kis ízelítőt adni abból, hogy mégsem teljesen haszontalan a létünk, de egy ilyen demonstrációnak kb. akkora az esélye, mint Schmitt Pálnak a kerületi alsó tagozatos helyesírási versenyen: a droidnak fizetni kell az autóért a kihagyott napokra is, a tagdíj, tébé, kata, klára sem lesz arányosan kevesebb a hónapra.

    Vannak persze a keményvonalasok, nekik van ugyan tökük, de fej helyett hordják. Blokádolni, hidakat, utakat lezárni most a létező legnagyobb hiba lenne. Egyrészt mert jelenleg nem Göncz Árpád a hadsereg főparancsnoka (ténylegesen 91-ben sem ő volt, csak nem tudott róla), a mostani belügyminiszter pedig nem két ujját mutatná fel, V betűt formálva, tök részegen, kilógatva a Parlament ablakából, hanem hideg fejjel az egyiket, a középsőt felfelé fordítva, esetleg a hüvelyket lefelé.

    De ami a legnagyobb különbség a huszonöt évvel ezelőtti helyzet és a mostani között, hogy a taxisok népszerűségi mutatója most alig haladja meg a migránsokét, pedig ellenük nem is volt kormányzati plakátkampány. (Szükség sem lett volna rá, intézték a saját pr-jukat rendesen, aztán kicsit besegített a komplett magyar sajtó által – nyilván nem csak önzetlenül – promotált Uber is, de ez már nem tudott sokat rontani az összképen.)  Ma, ha akár csak egy zsákutcát is eltorlaszolnának, nem a néniktől kapnák a teát délután, forrón, termoszból, hanem a büntetés-végrehajtástól, langyosan, műanyag bögrében, hajnali ötkor.

    Negyed évszázada egy kormány úgy tett, mintha nem akarná duplájára emelni a benzin árát, és közben mégis megcsinálta; most egy másik garnitúra úgy csinál, mintha meg akarná akadályozni, hogy a szürke ötven árnyalatában játszó gazdaság egy ébenfekete mellékszereplője kilőjön egy már minden lehetséges módon kivéreztetett réteget – és közben mégsem tesz semmit. 

Visszanő, ami visszatartozik

    A taxisoknak viszont kéne valamit, persze csak olyat, ami nem összeegyeztethetetlen a töketlenkedéssel. Kopipésztelni talán minden taxis tud, e-mail címe is kell legyen: ha másért nem, mert a címfelvételhez uzsoraáron rásózott androidos szar tablethez kellett egyet regisztrálni. Na hát arról kéne elküldeni az alábbi levelet a nemzetgazdasági és a fejlesztési minisztériumokba, az NGM alá tartozó NAV-nak, az NFM által felügyelt Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, esetleg a fővárosnak és a bábáskodásával megszületett vízfejű hülyegyereknek, a BKK-nak. Ennyit tudok tenni magamért és a többi töketlen sorstársért, ezen túlmenően én is csak vakarnám a tököm helyét, ha nem baj.

    Mert ha tökös lennék, nem ezen a szinten fognék neki, nem egy-két ezer sajnálatra sem feltétlen méltó, önmenedzselésre képtelen zombiért állnék ki, hanem forradalmat robbantanék ki, vagy ilyesmit. De nem azért downgrade-eltem magam oda, ahol most vagyok, mert akkora tenni akarás élt bennem, hanem éppen ellenkezőleg: mert, bármilyen hihetetlen, a taxizás, főleg éjszaka, még besárgítva, agyonszabályozva, makkos cipős éhes disznók által lehúzva, Ubertől sújtva is egy demokratikus irányítású szanatórium ahhoz képest, amit korábban csináltam.

    Utolsó, rémálomszerű munkahelyemen, mikor is az egyik itt is címzettként szereplő minisztériumban voltam alkalmazásban, módomban állt egészen közelről (mondjuk ki: aktív résztvevőként) megfigyelni: a közigazgatás legmagasabb szintjeinek tehetetlenségi nyomatéka vetekszik ugyan a taxisokéval (sőt, ott a töketlenséget még fejetlenség is tetézi), de az írásbeli megkeresésekre adandó válasz harmincnapos határidejét valamiért szentségként tisztelik a bürokraták, akik egyébként mindenféle leveket hűtenek egész nap közszolgálati alapon. Persze a legtöbb esetben a megkeresés mellémegy az első fordulóban, ezért "illetékességből" (ezen mindig kiborultam: ez a szó épp az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit ki akarnak fejezni vele, hiszen pont a saját illetékesség hiányára utalnának használatával) továbbpasszolódik az érdemi reflexió lehetősége. Így aztán nem érdemes vagizni azzal, hogy jártasságunkkal kérkedve rögtön annak az államtitkárságnak, főosztálynak, osztálynak írunk, amelyhez szerintünk tartozik az ügyünk (és főleg nem magát a miniszterelnököt, minisztert, államtitkárt, helyettes államtitkárt szólítjuk meg, mert mire a válaszadásra kijelölt érdemi ügyintézőhöz kerül a kérésünk-kérdésünk-panaszunk-feljelentésünk stb., értékes hetek telnek el), hanem mindig a célfekete alsó szélének közepére célzunk: például így: ugyfelszolgálat kukac nfm pont gov hu. Ott aztán már félálomban is tudják, melyik tintanyaló gépén van elmentve az a sablon, amelyet kicsit testre szabva aláír majd a terület felkent gazdája.

    És eszünkbe ne jusson kemény százasokért tértivényes, papíralapú levélben fordulni a hivatalokhoz: az e-maileket is iktatják, és bár több hivatalban ki is nyomtatják ezeket(!), sokkal kevésbé vesznek el az elektronikus beadványok, mint a tintával vagy géppel írottak, és mert kevesebb a közbeszúrt humán hibaforrás (titkárnő, futár, hivatalsegéd, Magyar Posta stb.), a válasz is biztosabban, de főleg gyorsabban megérkezik gépünkre, telefonunkra, tabunkra. Az se merüljön fel bennünk, hogy udvariatlanság a többcímzettes "körlevél", szó sincs ilyesmiről. Azzal, ha egy összetett problémával egy beadványban szembesítjük az összes részfelelőst, csak segítünk nekik: mindegyik mezgerélhet magának úgy, hogy nem kell továbbkínálni a vegyes tálat.

    Nos, íme a tágra nyílt levél, én elküldöm, minden taxisnak ajánlom, kövesse a példámat, baja nem lehet belőle. Sőt, miután megnyomta a "küldés" gombot, akár percekig is úgy érezheti majd: visszanőttek a tökei.

    Ez persze hamar elmúlik.

Címzettek: a Nemzetgazdasági minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, Budapest Főváros Kormányhivatala, a Budapesti Közlekedési központ és a Főpolgármesteri Hivatal illetékesei

 

Tárgy: a budapesti taxisok helyzetének ellehetetlenülése az Uber nevű, engedély nélküli, közteherviselés-kerülő, jogszabályellenesen – 75/2015. (VII. 7.) kormányrendelet, illetve 31/2013. főváros rendelet – működő kontártaxi-szolgáltatásnak köszönhetően

 

Tisztelt Illetékesek!

 

Alulírott Sz....... T............., a levelem tárgyában megnevezett kormány- és fővárosi rendeletekben lefektetett személyi, pénzügyi és tárgyi feltételeknek, illetve a mindenkori adójogszabályoknak mindenben megfelelően tevékenykedő egyéni vállalkozó budapesti taxis (engedélyszám: ......, adószám: ......) mély megdöbbenéssel és csalódottsággal tapasztalom, hogy a felsorolt működési kritériumokat semmibe véve tevékenykedő Uber nemzetközi cég magyarországi képviselete, mint feketefuvar-szervező, illetve az általa koordinált közteherviselés-kerülő kontártaxisok a fővárosi személyszállítási piac mind nagyobb hányadát mondhatják magukénak, részesedésük napról napra nő.

Történik mindez úgy, hogy a legális, minősített budapesti taxisokra rótt anyagi és egyéb terhek, megkötések (pl. decemberben 68 százalékkal megemelt drosztdíj, oktatási, továbbképzési, műszaki kötelmek stb.) egyre szigorodnak, nőnek és szaporodnak, az ellenőrzések rendszeressége és módszerei pedig már-már zaklatással érnek fel, és jogi aggályokat is felvető módszerekkel zajlanak (lásd az alapvető jogok biztosa, Székely Zoltán ez irányú jelentését). Ugyanakkor a hatályos jogszabályokat ignoráló Uber magyarországi megjelenése óta egyetlen hatóságtól sem zavartatva fejlődik töretlenül, saját bevallása szerint immár havonta több mint százezer fuvarfeladatot teljesít (azaz vesz el a taxisoktól), ezerautós flotta és több tíz ezres utastábor használja az okostelefonos fuvarközvetítő applikációt. A sajtó tág teret ad az "innovatív" állandó jelzővel gyakran méltatott nemzetközi startupnak, amely látványos promócióival hétről hétre több utast és autóst köt magához.

Az Uber toborzói magabiztosan hirdetik törvények felettiségüket, és azt sugallják, hogy magas rangú kormányzati, illetve kormányközeli személyek is érdekeltek "üzleti" sikereikben. Azt állítják "kvázi alvállalkozóiknak", hogy "tárgyalásokat folytatnak" a kormányszervekkel, minisztériumokkal, az adóhivatallal, de azok lezárultáig sem "zaklatja" a feketefuvarozókat sem a NAV, sem az NKH. (Az a NAV, amely által kiállított nullás adóigazolás nélkül a jogszabálykövető, legális taxis le sem cserélheti munkaeszközét, az autóját, és az az NKH, amely a BKK által bármilyen vélt vagy valós, bíróságon kívüli jogorvoslati lehetőség nélkül felmondott drosztszerződés következményeként haladéktalanul visszavonja a taxiengedélyeket, illetve az anélkül dolgozó taxisokat mérlegelés nélkül 600 ezer Ft közigazgatási bírsággal sújtja.)

Az Uber hazai képviselői azt is hangoztatják, hogy a BKK nem ellenőrizheti őket, de ha mégis próbálkozik, szankcionálni akkor sem tud, hiszen nem is hatóság, hanem egy társasági formáját tekintve zrt.-ként működő, közlekedésszervezői tevékenységet folytató magáncég. (Mondjuk ebben van valami.)

Mindeközben a "sárga taxisok" soha nem látott fuvarszám-visszaesést szenvednek el, megcsappant bevételük naprakész kontrolljára teljesen felesleges online taxióra beszerzését előirányozni, hiszen ha akarnák, sem tudnák átlépni az átalányadózás, a kisadózók tételes adója megszűnéséhez és/vagy az áfakörbe lépéshez vezető éves bevételi összeghatárt a jelenlegi körülmények között, de az új technikai eszköz beszerzése is szinte lehetetlen anyagi kihívást jelentene nekik.

 

Mélyen Tisztelt Illetékesek!

Mintegy 4500 budapesti taxis kollégám nevében is szeretném Önöket megkérdezni: terveznek-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy az Uber felhagyjon magyarországi jogsértő gyakorlatával, indítanak-e ezt célzó eljárásokat, megvan-e mindehhez a kormányzati és önkormányzati szándék; vagy épp ellenkezőleg, a jövőben liberalizálni óhajtják a taxis és személygépkocsis személyszállítási tevékenységek elmúlt három évben példátlanul megszigorított feltételrendszerét.

Egyértelmű állásfoglalásukat kérem arról, hogy az Uber, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló magánzó sofőrök szolgáltatási és jövedelemszerzési gyakorlata Önök szerint legális és tolerálható-e.

Mielőbbi szíves és gyors válaszukat, felszólalásom véleményezését kérem (természetesen csak az Önök hatáskörébe tartozó tematikában), hogy annak tükrében felkészülhessek minden törvényes eszköz alkalmazására érdekeim védelmében, beleértve a látványosan demonstratív megnyilvánulásokat is, illetve – végső esetben – akár a polgári engedetlenséget.

 

Kelt Budapest, 2016. január ...

 

Köszönettel és üdvözlettel:

 

 

 

Szabada Taxi

sk.

 

 

Fontos update: ha droid vagy vagy rendszámbérlő, a levél bemutatkozó bekezdéséből hagyd ki az "egyéni vállalkozó" szóösszetételt, és engedélyszám helyett a fényképes igazolványod számát írd be!

* (5) Utasfelvételre való felkészülés érdekében (?), világító szabadjelzővel személytaxi csak a kijelölt taxiállomásokon várakozhat.