HÉTFŐN NAGY DEMONSTRÁCIÓ LESZ A TAXIPLUSNÁL (VAGY NEM)
Ha a szervező kezdeti elszántságán múlna, május 4-én akár macskakövek repülhetnének a Taxiplus székházának ablakába, mint nyomatékos fizetési meghagyások: adják vissza a bérkocsis vállalkozóktól korábban "kaucióként" kicsikart kamatmentes kényszerkölcsönöket, de legfőképp felejtse el a fuvarközvetítő, hogy még pénzt lejmoljon az egyik napról a másikra tankoló taxisoktól, csak úgy, soha meg nem adásra. Meg aztán a piros-kék szabadjelzőkből és a matricákból is valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, ha a havi tagdíj nem mérséklődik ésszerű mértékre. De nem a szervezőn múlik már, lelkesedése lohadt, letörték, várható volt. Nem is csak azon, hogy a Gvadányi utcában sincs már macskakő. Mert kemény tökű taxis se nagyon – igaz, az egész országban puha pöccsel szolgáltat jó ideje minden személyfuvarozó, és elsőbbséget ad bárkinek, ha balról jön, ha hátulról: a jobbkéz-szabály csak egyenrangúak találkozásánál irányadó.
Az alábbi felhívás jelent meg a hazai egyetlen taxisportál fórumán:
Tagdíj helyett demonstráció!
Figyelem! 2015. május 4-én de. 10 órára demonstrációt szervezünk a XIV. ker Gvadányi út 65-67 szám alatt lévő TAXIPLUS-központ elé, a beszedni kívánt 75 000 Ft-os sarc ellen és a tagdíjcsökkentés érdekében.
Kérjük, hogy a megállapodásig senki ne fizesse be a május havi tagdíjat!
Kérjük, minél többen gyertek el más taxitársaságoktól is, hogy végre erőt tudjunk felmutatni, és sarokba tudjuk szorítani a pénzhajhász milliárdosokat!
Jó lenne, ha minél többen jeleznétek a részvételi szándékot a papgabi111@freemail.hu e-mail címen, hogy tudjuk előre, kb. hányan leszünk.
Természetesen minden e-mail címet és egyéb adatot a legnagyobb titoktartással kezelünk.
Nem kell félni, nem fognak senkit kirúgni, mert sokan leszünk, és mindenkit nem rúghatnak ki.
Már most sokan jelezték hogy jönnek, de 20-30 ember nem elég, ezért mindenki jöjjön, aki csak tud.
Update 2015. 05. 01.: Továbbá kérjük, hogy Május 4.-én reggel 9 órakor tiltakozásul mindenki tegye a tabletjét szünetre, és URH-n se vegyen fel címet. (EZ A LEGFONTOSABB.)
Ha választanom kéne, hogy inkább legyek piros pötty Matolcsy György fenekén, vagy taxis-érdekvédelmi szakújságíró (már a kifejezés is világröhej), csak hosszas hezitálás után döntenék az utóbbi mellett. Amikor elkezdtem ide irkálni, és lényegében épp az előbbi állapoton voltam túl, még azt hittem, valami jó kis útinaplót hozhatok össze, bohém pikareszket. Ehelyett mára ez kifejezetten egy taxisblognak kinéző médiafelület lett: néhány poszt kivételével leginkább olyanokról görcsölészek, hogy megszületik-e még idén az új országos taxisrendelet (amely áprilisra volt legutóbb kiírva, legalább tíz év vajúdás után), és hogy az megerősíti-e majd azt a ma is egyértelmű jogi környezetet, amely szerint az Uber-féle kontártaxizás legalább annyira illegális és tisztességtelen konkurencia, mint mondjuk egy egészségügyi könyvvel és vendéglátó-ipari végzettséggel bíró, bejelentett alkalmazottakkal üzemeltetett, HAACP-nek megfelelően működő, áfát, jövedéki adót és ezer sarcot fizető, naponta NAV-ellenőröktől basztatott borkóstolóra nyitott, a mindenféle közterheket és előírásokat békésen elbliccelgető, "szabadon főzött" bundapálinkát mérő bögrecsárda. Meg arról, hogy a gusztustalanul mohó multi Uber még a már rég levitézlett, ősbunkó, lelkében máig suhogós dzsoggingot és makkos cipőt hordó fuvarkufárnál is nagyobb és éhesebb disznó.
Na, hát ebben tévedtem. (Illetve persze nagyobb, csak máshogy.) Megint rá kellett ébrednem, hogy az utasüzéreknél (hivatalosan fuvarközvetítők) mohóbb, tágabb gigájú dögevőket még nem ürített világra a taxizást körbevevő miazmás ökoszisztéma, ez a folyton buzgó, fekáliaszerű, minden ízében Balkán-kompatibils mocsár.
És akkor innentől lassan írok, hogy mindenki megértse. Mert szomorú, legalább húszéves tapasztalatom, hogy ..."a taxisokat mindenki utálja, mint Petőfi a kukoricát: sőt, az utóbbi idők médiatudósításai is erősítették ezt a hozzáállást, öregzenészverésmítosz-keltéssel, rejtett kamerás hiénaleleplezésekkel, felkészületlen gyakornokok tényfeltáró baromságaival..." (innen idéztem magam). Most tényleg megpróbálok közérthetően, a tényekre szorítkozva fogalmazni, és bemutatom a taplósági aranyérem másik oldalát is.
Tisztázzunk tehát definíciókat.
A sajtó előszeretettel emleget céges taxikat, majd utána, nehogy a szóismétlés bűnébe tenyereljen, taxivállalatokról beszél. Nos, az a helyzet, hogy ilyenek Budapesten már rég nincsenek, az utolsó a Főtaxi volt, amikor még hagyományos rendszerben, alkalmazottakkal hajtatta a gépkocsiparkját, illetve egy részét, a kilencvenes évek elejéig bezárólag. Némely fuvarközvetítő persze megteszi, hogy valamely, a vezetőségéhez-tulajdonosához lazább-szorosan szálon keresztül kapcsolódó másik vállalkozás közreműködésével futtat pár autót, és azokra napi bérleti díjat fizető droidokat ültet, de ezek a szerencsétlenek csak kamufoglalkoztatottak, a saját közterheiket maguk fizetik (jó esetben) – és az ötszázezres törzstőkéjű garázskáefték úgy aránylanak a taxivállalatokhoz, mint a Keletiben valutával seftelő arabok a svájci jegybankhoz.
A taxisok ma javarészt egyéni vállalkozók, akik általában szerződnek egy telefonszám-tulajdonossal, hogy utóbbiak, vagyis a címnepperek, jelentős tagdíj fejében továbbértékesítsék a lenyúlt utasokat azoknak, akik hajlandók is elszállítani őket oda, ahová menni akarnak. Tehát a taxisnak.
A tagdíj fix havi összeg, jellemzően közelíti a havi százezer forintot. Minden körülmények között fizetendő, betegség, esetleges nyaralás (mondjuk inkább szabadságnak) idején is. Hosszabb betegállomány vagy kocsitlanság idején kérhető méltányosság, ilyenkor nagy kegyesen a fuvarkufár akár a havi tarha felétől is eltekint a keresőképtelenség ideje alatt ("csak ne legyen belőle rendszer, és maradjon köztünk").
A tagdíj a Főtaxinál a legmagasabb, ott eléri már a bűvös hét számjegyet. Sőt, a reptéren is dolgozó kockások további, majdnem ugyanekkora összeget fizetnek még regisztrációs díjnak nevezett plusztagdíjként. Ezenfelül már csak 1000 és 2500 Ft közötti kenőpénzt kell kicsapni reptéri fuvaronként a százkét éves cégnek, és a maradékot máris azon a benzinkúton költi el a ferihegyi gyorsforgalmi út sárga lovagja, amelyiken akarja.
Ennyit a fővárosi fix tarifáról.
Mert bár tény, hogy az út kilométere tényleg annyi (280 Ft) a reptérről Főtaxiban is, mintha az egyszeri utas telefonon rendelne egy más társasághoz tartozó kocsit, urambocsá': beszállna egy független taxiba (mondok valami érdekeset: a reptéri mezítlábasok sem mind hiénák, legalábbis áraikat illetően nem feltétlenül, az utasszerzési módszerekre meg rákényszeríti őket a Budapest Airport és a Főtaxi tisztességtelen területfoglalása, egy eredetileg fővárosi kezelési droszton); viszont a szerencsétlen főtaxis alvállalkozónak erősen megcsappan az elvileg hatóságilag kipányvázott kilométerenkénti bevétele.
Ez egyébként, ha kisebb mértékben is, minden fuvarközvetőnél előfordul. Ismerkedjünk hát meg a bájosan vagányul hangzó pacsipénz fogalmával. Ma már ezt úgy becézik, hogy hoteles feltételek, legalábbis a tabon így érkezik meg a rendelés, és URH-n is ez az eufemizmus hangzik el. Azt jelenti, hogy városi fuvarnál általában 300 Ft-ot kell leadni, hotelből induló reptérnél 1500-at. (És nem, ez az összeg sem lesz maradéktalanul a kocsit hívó pincéré vagy portásé, még csak nem is marad a szállodában vagy az étteremben: egyharmadot, tehát 100, illetve 500 Ft-ot lenyúl belőle az amúgy is szafttól zsíros arcú utaskalmár.)
Számla persze a pacsipénzről sincs. (A tagdíjról azért általában van – bár akad kivétel –, még azt sem szégyellik ráírni, hogy aki két részletben fizeti a harácsot, egy ötezres uzsorakamatot is penget rá. Utalni azért nem lehet, az már túlságosan nyomon követhető lenne.)
Ahogy nincs belég például a Taxiplusnál kötelezően 60 ezerért megvetetett, a kereskedelmi forgalomban darabonként újonnan úgy 15 ezer forintért beszerezhető, gagyi, kínai táblagépről sem. Márpedig a csendes címkiadáshoz szükséges szoftvert más, akár sokkal jobb androidos eszközre nem hajlandók feltelepíteni. (Mostanában azért volt kivétel a néhány új belépőnél, biztosan elfogyott ez a szar, majd rendelnek még pár konténerrel). Az összes többi címneppernél nagy bevéltelt hozó biznisz egyébként ez a tabletmutyi.
A szabadjelzőért leszurkolandó 25 ezerről sincs számla, de sokra nem is menne vele a taxista, hiszen ha végre megjön az esze, és kilép a cégtől, a csillárt vissza kell adnia, de az árát nem kapja meg, az is benyelődik, mint nokedli, és ez nem kacsa.
Van aztán az úgynevezett kaució. Ezt minden telefonszám-tulajdonos beszedi a frissen belépőktől. Van, amelyik megáll ötvenezernél, van, amelyik elmegy kétszázezerig. Persze legyünk azzal tisztában, hogy ennek az összegnek semmi köze a kaució valós jelentéséhez, hiszen annak az lenne a lényege, hogy elkülönített számlán kell kezelni a summát, és csakis a partner által esetlegesen okozott károk enyhítésére fordítható, egyébként a szerződéses viszony bármilyen okból történő megszűnésekor visszajár. Ezzel szemben a fuvarközvetítők (a cégek, illetve tulajdonosaik, vezetőségük) ezeket az összegeket a mindennapi működésük során felélik: szó szerint megeszik-megisszák, elnyaralják, költséges hobbikra (autósport, Fradi, Ferrarik stb.) fordítják, jobb esetben ebből bővítik "szerződéses partnereik" körét (persze lehetőleg úgy, hogy ők is jól járjanak, lásd pacsipénz) – ami azt jelenti, hogy leggyakrabban minden papírmunka és írott alibimegállapodás mellőzésével pénzt adnak döntéshozóknak, hogy a társaságukat hívják, ha menni kell, illetve hogy csak a szerződött flotta állhasson meg utasért a tulajdonolt objektum (jellemzően szórakozóhely) előtti közterületen. Olyan szerződött partnerek is vannak azért, amelyek és akik azért fizetnek (valamennyit, vö.: fix tarifa), de csak utólag, így az előzőleg beszedett kaució arra is jó, hogy azok, akik eredetileg odaadták a fuvarközvetítőnek, abból kaphassák meg, akár hónap közben is, a járandóságukat (taxicsekkek, egyéb készpénz-helyettesítő taxisélet-keserítések beváltása) . De mert ezek az utasüzérek nagyon szeretnek nyújtózkodni, és nincs, aki végre jól betakarná őket, bizony olykor előfordul, hogy mielőtt kilógnának a takaró alól mindenféle gusztustalan testrészeik, kaucióemeléshez folyamodnak: azaz további kamatmentes hitelt vesznek fel az eltartóiktól azért, hogy abból fizessék ki őket. (Könnyen el tud szállni ez a gyakorlat a piramisjáték irányába, volt már rá példa; igaz, mind ez idáig következmények nélkül.)
Emelt a Taxiplus is kb. egy éve, nyár elején, amikor soron kívüli birkanyírást jelentett be a nyájnak, mintegy hatvanezer forint értékben, azonnalra (na jó, egy hónapon belül, részletekben is lehetett). És fizetett mindenki.
Akkor is, amikor, már nyár végén, a Sziget idején a fesztivál "szerződött partnere", a City Taxi nem bírt a sáros-büdös tömeggel, ezért segíteni kellett nekik ganézni hajnalonta: a Taxiplus akkor utólag jelentette be, hogy minden neki havi sápot fizető alvállalkozó köteles tejelni a lehetőségért 12 500 Ft-ot visszamenőleg – akkor is, ha egyszer sem fordult onnan, és akkor is, ha épp egyáltalán nem dolgozott, mert végre pihent egy hetet Pomázon, a nagypapától örökölt Lada faházban, a szúnyogok körülrajzotta, közművek nélküli telken (ahová azóta ki is költözött már, mert a család kirúgta, mint élhetetlen balfaszt).
Én akkor azt hittem, a pofátlan lenyúlás olimpiai sportág lesz, és ennek kispályás versenyszámában tett rekordkísérletet (sikerrel) a Taxiplus vezetése, de kishitű voltam. Mert volt még ereje bajnoki dobásra. Az alábbi üzenet jött ki a tabra, sok hülye rizsa után, amúgy mellékesen odakenve, mint takonygolyó az unalomig ismert étlap aljára, tudva, hogy a többség akkor sem olvasná el, ha amúgy szokása lenne betűkkel bíbelődni, majd megtudja a pár figyelmesebbtől, minél később, annál jobb:
Jellemző, hogy ezen a gagyi tabon, amelyet a gyermekemnek már új korában szégyelltem volna odaajándékozni, akkora gáz, képernyőképet sem lehet alapból készíteni, erre szolgáló pluszalkalmazást meg a szűkre szabott belső tárhelye miatt nem célszerű rátenni
Nos, igen: a Taxiplus, a magát előszeretettel piacvezető társaságnak nevező fuvarkufár bagázs egy hete úgy döntött, minden vele szerződött taxistól kér 75 ezer forintot, mert csak. Jobb ízű a falat, ha más teszi a szánkba. Már nem is bújik támadható jogi kifejezések (pl. kaució) mögé, nem fárad azzal, hogy kifejtse, miért jár jól az, aki megvonja a családjától ezt a több mint másfél havi közmunkabért. Nem strapálja magát, hiszen az általa közvetített fuvarok akkor is csökkennek számukban és minőségükben is, ha egyébként egyre több szórakozóhely kétes gazdájával paktál le, és ma már több divatkocsma előtti placc az övé, mint amennyit a területfoglalós műfajt kitaláló maffiataxi még meg tudott tartani. A Taxiplus nem ámít senkit azzal, hogy ez visszajáró tagi kölcsön (ami egyébként is csak akkor lenne értelmezhető, ha a Taxiplus szövetkezet lenne, mint a City), nem kínál érte tulajdonrészt, de más, felfogható előnyt sem: csak annyit, hogy ha fizetsz, maradhatsz. Vagyis: ha nem fizetsz, mehetsz, és örülj, ha valamit visszakapsz az eddig a kigödrösödött bal első ülésbe feszülve összegályázott, hasonlóan erőszakosan lenyúlt pénzeidből.
Taxiplus, és nem leszel mínuszban.
Anyád.
A fenti toborzó hördület írója, aki demonstrációra szólított, oly annyira jogosnak érezte felháborodását, hogy már taxitársaság-közi összefogást vizionált, de hevületében sajnos elfeledte, hogy a Taxiplust a többi utasüzér vazallusai jobban lenézik, mint én tudnám a BKK taxisfőnökét, ha még uberezni is kezdene a szabadidejében. A Taxiplus volt ugyanis az a fuvarközvetítő, amelynek – azóta elhunyt – alapítója úgy tudott hatalmasat szakítani a már akkor is méterre leosztott piacból, hogy kitalálta a szotyitarifát, 150 Ft/km, ami hét éve alapjaiban rengette meg a taxisvilágot: olyanok is rendszeres utasok lettek, akik korábban nem is gondoltak ilyesmire, és olyan taxisokból is adócsalók-adókerülők váltak, akik korábban még legfeljebb csak gondoltak ilyesmire.
Úgyhogy most nem tudni, végül lesz-e legalább egy félhangos, csoportos bazmegelés a székház előtt, mielőtt mindenki beáll a sorba, hogy befizethesse a májusi kilencvenezret, mert az aranyat ér. Már csak azért sem, mert a tiszteletreméltó hevületű taxistribun is elvesztette a meggyőződését, mint Fülig Jimmy:
A "pólya" az Pólya Sándor, a Taxiplus Habony Árpádja: nem tulajdonos, nem ügyvezető, senki sem tudja, mi a rangja – mondjuk a hasonlat annyiban sántít, hogy azt még a valódi cégtulaj sem állította soha, hogy ingyen kap tőle tanácsokat (amelyek aztán azonnal meg is valósulnak)
És mert keretet ígértem, visszatér hát rám a ráma: én nem fogom befizetni ezt a "válságadót". Valószínűleg már a következő tagdíjat sem vittem volna be, mert rendkívül precíz kimutatásaim szerint nagyon nem éri meg nekem ez a pluszozgatás: amikor lenne cím, kell a kutyának, találok utast magamnak, illetve az utasok találnak meg engem, amikor meg álmos hétfőkön-szerdákon sorozatokat nézek a kocsiban és két könyvet olvasok ki egy éjszaka, legfeljebb a Jobbik-frakció jelez be néha (ők is szerződéses partnerek, ez továbbgondolható fentiek tükrében), lehetne menni értük a Parlament rakparti kapujához (tudod, ott, illetve onnan nem messze szokták köpködni a cipőket), ráadásul hozomra, négypéldányos számlával bajmolódva, URH-n bediktálva az ezerforintos kanyart, honnan hová, számlasorszám, szemszám, párkáp, fénymásolt slejfni a pénztárnak. Hát akkor inkább már üresen megyek haza, akár éjszakai busszal.
Elleszek én mezítláb, amíg kinő a sárga földből egy igazi fuvarközvetítő, amely beéri a teljesítettfuvar-arányos részesedéssel – mint bárhol a világon a hasonló vállalkozások, amelyek nem csak a kontraktált taxisaikkal hordatnak nyakkendőt és tiszta inget. És ha ez a vállalkozás a BKK-é lesz, ne adj' isten – mert ugye időről időre felreppen a hír, hiszen a céget már összegründolták hozzá – akkor már azt se bánom, ha Komáromi Bandi bácsi* mégis uberezni kezd.
Na de csak miután (másodszor is) nyugdíjazták.
*Dr. Komáromi Endre ex-rendőrezredes, a BKK forgalombiztonsági, taxi-, parkolásgazdálkodási és teherforgalmi divízióvezetője (jellemző, hogy ezt a titulust még sehol sem láttam így, helyesen leírva: kérem, fogadja szeretettel, hogy ezúton korrektúrázom a cafrangját, kopirájtot nem kérek)
Utascsevej