Metál Zoltán, az Országos Taxis Szövetség elnöke nem szép ember. Viszont legalább buta is, mint a barnaszén. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy közeli hölgyrokonai, bizonyos, kedvező körülmények együttállása mellett, jóképűnek látják a mostanában gyakran nyilatkozó önjelölt szakmai aktivistát, nem tudom; de azt állítom, hogy nem léteznek olyan fény- vagy hőmérsékleti viszonyok, páratartalom vagy szélsebesség, amelyek jótékonyan elfednék mélységes ostobaságát. Persze szigorúan a magánvéleményem fogalmazom most meg (még ha száz taxisból kilencvenkilenc tökéletesen egyetért is velem), ezt pedig tűrnie kell a magát közszereplővé, sőt, lassan celebbé üttető (ön)érdekvédőnek.
Mert mostanában az ország első taxisa többet szerepel a médiában, mint a Tévémaci; ami nem nehéz, hiszen nincs a kormánycsatornához kötve, mint a csukott szájjal is fogat mosni tudó másik rongybaba. Persze elsősorban a taxisok dágványos sara, hogy egy ilyen halloweentöklámpás pislákolhat rossz fényt rájuk a saját nevükben: évtizedek óta nem voltak képesek kitermelni magukból egy hatékony céhet (a szakszervezet szó esetükben értelmezhetetlen, hiszen többségükben egyéni vállalkozók, a kamara elnevezés meg foglalt, mert bitorolja egy Patyomkin-gittegylet).
Most, hogy a 2013-as, többek között fix tarifát, sárgaságot, októberben felkötendő téli gumit, autókorhatárt, tengelytáv- és csomagtartóméret-szabályozást, fedetten, hatósági jogkörök nélkül, az ombudsman és egyedi bírósági ítéletek szerint is jogszerűtlenül eljáró BKK-taxiellenőröket hozó fővárosi rendeletet korrigálni akarja a közgyűlés, ismét a Metál turnézta végig a médiát. A várható változások egyik egyáltalán nem fontos eleme a pánikgomb kötelezővé tétele, ráadásul ez eladható úgy, mint a taxisok védelmét szolgáló innovatív újdonság, hiszen a Blikk-kompatibilis hírfogyasztó torkán lenyomható, hogy nagyjaink megint megvédtek valakiket. Úgyhogy Zoli rohant a tévébe, és magabiztosan, üstöllést elmutogatta széles vásznon, HD-ben, szájbarágósan, hogy az alulképzettebb, a mobilkommunikációban rajtuk kívülálló okok miatt kissé lemaradt, ideiglenesen szabadságukban korlátozott nézők is megértsék a sopronkőhidai cellában, hogy próbál majd a megtámadott taxis védekezni a nekiszegezett bökő ellen: felveszi az olvasószemüvegét, belép a tablet menüjébe, ott kikeresi a körömnyi hármasbrék ikont, véletlenül mellényom a címvisszaadásra, mert közben a rabló birizgálja a kés hegyével, nekifutna hát még egyszer, de addigra már a rosszfiú leverte és kikapcsolta a vágódeszkát, és szemrehányó hangsúllyal kéri a bevételt, címletenként szétválogatva. A kártyalehúzási bizonylatokat, az utólagos elszámolású fuvarok belégeit és a kolléga életét talán nagyvonalúan meghagyja, ha jó fej, de a tabletet, a telefont meg a rádió mikrofonját azért magával viszi, és közben elismerően hümmög arról valamit, hogy bámulatos, hol tart már a technika.
Szép volt, Zoli.
Most tekintsünk el attól, hogy amikor a Főtaxinál, 1988-ban színre léptem taxiselőadásom első tételében, már évtizedek óta volt pánikgomb; igaz, az nem a központban jelzett némán, hanem őrült dudálással és piros szabadjelző-villogással az utcán, rohadt idegesítő, vinnyogó Zsiguli-dudahangja volt, még ma is a fülemben visszhangzik a ricsaj: néha véletlenül bekapcsoltam, csak a motorházban lehetett lelőni, utána órákig csillagokat hallottam. A korábbi taxiórák (pl. régi Ecometer, még a nyugta előtti időkből) is tudott SOS-jelet adni – bár nem kevésbé volt életszerűtlen azt buzerálni életveszélyben, mint ma a tabot vagy a telefont. Most, ha a közgyűlésen átmegy (miért ne menne?), kötelező GPS-es riasztás lesz. Az utasnepperek már rég megcsináltatták, amikor a címkiadásnál átálltak a csendesre, aztán ezt a fícsört kapcsolták ki a rendszerből először, mert ha a fővárosi útviszonyok mellett valaki meg akarta nyomni bármelyik gombot menet közben a képernyőn, fix, hogy tízből négyszer a pánikgombot találta el.
Na de a 4700 budapesti taxis közt van 1000 (és egyre több) magányos szolgáltató, aki inkább függetlenként, mezítláb dolgozik, de nem fizet soha meg nem térülő havi sarcot a fuvarkufároknak (meglepő módon, talán most először, némi empátiával nyilatkozott róluk Metál, eddig legjobb esetben is negligálta őket, mint a szakmát lejárató hiénákat), ők ugyan mit nyomkodjanak, és hová lesz az bekötve? (Lenne ötletem, de persze nem gondolom komolyan.)
A módosító javaslatok között persze sokkal sokkolóbb elemek is vannak (itt olvasgathatja az előterjesztést, aki akarja, ám szólok, nem egy könnyű pamflet).
Készült hatástanulmány is, kemény, egyoldalas, amely teljesen összefüggéstelenül, követhetetlen gondolatmenettel kiszámolja, hogy a budapesti taxisok utaskilométerre eső átlagos költsége 222 Ft (hülyeség), a maradék 58-ból bőven meg tudnak élni (főleg, ha van mellé egy kecskéjük is), ezért a hatósági viteldíj emelése jelenleg nem szükséges. Nem úgy a drosztdíjaké: ez az összeg, amelyet a budapesti taxisok azért fizetnek, hogy a BKK taxiállomásokat létesítsen számukra, illetve a meglévőket tartsa karban, évi 50 800 Ft-ról 83 000-re nő. Na most jelenleg a 4700 taxisra mintegy 1500 droszthely jut. Ezek nagy része használhatatlan környéken van, ahová utas szökőévente sem téved, de a közelben telefonos rendelés sem várható. A frekventált helyeken lévő taxiállomásokat önszerveződő, kisebb-nagyobb hiénafalkák foglalják el, vagy épp egy "minősített fuvarszervező" matricáit viselő dögkeselyűk csapatai. A drosztpénzt azt emelni kell, 63 százalékkal – hogy ez hogy jött ki, arról is szól dolgozat, de, bevallom, annyira felhúztam magam rajta, hogy nem tudtam végigolvasni. Az mindenesetre tény, hogy hamar a nyakára hágott a BKK az idei keretnek, mert fedett ellenőrzésre hetek óta nincs pénzük (ilyenkor az utazás végén, a blokk ellenében az ellenőröknek fizetniük is kell), mostanában gyalog járnak és/vagy rendőrökkel. Hogy valamit mégis csináljanak, és bevételük is legyen, például azért basztatják a taxiállomásokról kiszorult, itt-ott megálló taxikat, mert a hatályos jogszabály egy kiugróan beteg rendelkezése szerint "utasfelvételre való felkészülés érdekében, világító szabadjelzővel személytaxi csak a kijelölt taxiállomásokon várakozhat". Értjük: ha tehát valaki nem fér be a csekély számú legális megállóba éjszaka a Belvárosban (amelyek egyébként sem a szórakozóhelyek közelében vannak, hanem mindenféle életszerűtlen pontokon, de ez mindegy is, hisz lásd fentebb), és odébbhalad, hogy a kereslethez passzítsa a kínálatot, lesújt rá a BKK haragja. Ami ugye két dologban tud megnyilvánulni: mivel a BKK nem hatóság, hanem egy szaros közlekedésszervező zrt., hiába irányítja egy érdekes múltú rendőr ezredes (és az ellenőrzési csoportját egy másik exzsaru), közvetlenül nem szankcionálhat: vagy felmondhatja a drosztszerződést (ennek hiányában az NKH, amely viszont tényleg hatóság, automatikusan visszavonja a taxiengedélyt), vagy feljelentést tehet más szervnél (a vélt kihágás jellegétől függően az NKH-nál, a NAV-nál, a rendőrségen). Na most ha nekem azért, mert szabályosan parkolva (de ha szabálytalanul, ahhoz sincs semmi köze a BKK-nak) utasra várok, bevonják a droszt-, majd emiatt a taxisengedélyemet, olyan pert indítok a Komáromiék ellen, amilyen... amilyen már van sok, de sajnos nem elég, és bár szokás megnyerni, csak időt és energiát kell rá szánni, a BKK taxis-ellenőrzési praxisa az ombudsman szerint sem egyeztethető össze egy jogállaméval, de még egy Ipaden írt fércalaptörvénytől fogant félázsiai féldiktatúráéval sem.
A drosztdíjemelés tehát rendben van az OTSZ elnöke szerint, a BKK-ellenőrzésekkel és a nettó pénzszerző szívatásokkal semmi probléma, nem érdekes, hogy a szervezet élén olyan, ahhoz (és a közlekedésszervezéshez általában) alapszinten máig segghülye emberek basáskodnak évek óta, akik számára be kellett sárgítani a taxikat, hogy ne keverjék össze őket a tűzoltóautókkal vagy a vízibuszokkal. Nem számít, hogy most már lassan havi rendszerességgel új vagy megnövelt terhek sújtják a taxisokat, és az sem probléma, hogy olyan adószabályaink vannak, hogy ha valaki erejét megfeszítve dolgozik, hogy ki tudja termelni a horror költségeket, amint átlépi az áfamentesség határát (nem kéne lobbizni a megemeléséért, Zoltán?) a huszonhét százalékos elvonást úgy kapja a nyakába minden átmenet nélkül, hogy a saját kiadásaiból gyakorlatilag semmi után (üzemanyag, gépkocsibeszerzés) nem igényelheti vissza a
forgalmi adót (és ez így rendben van?).
Olcsó poén a nevekkel viccelődni, ezért nem tetszik, hogy taxisberkekben Bádogembernek hívják a taxisszövetség elnökét a háta mögött. (Meg Hombárfejűnek, de az annyira gyerekes csúfolódás, hogy vegyük úgy, meg sem említettem.) Ráadásul nem is stimmel a hasonlat, hiszen a Tin Man a szívnek volt híján, ész a Madárijesztőnek nem jutott, a Gyáva Oroszlánnak meg bátorság. Zoltánunk viszont egy személyben hitelesen játszhatná el a három epizódszereplőt, szalmával kitömött olajoshordóba öltözve, sörénnyel a búráján bőghetne – persze csak halkan, vigyázva, nehogy megbántsa a Keleti Boszorkányt, vagy magát Ózt, a nagy szélhámost –, majd indulhatna is a sárga úton, minél messzebbre, túl a szivárványon akár.
******
Némi pikantériát ad e mostani bejegyzésemnek, hogy a taxisblokád harmadik napjának huszonötödik évfordulóján született. De ezt csak most vettem észre. Aztán az is különös véletlen, ahogy nézem, hogy az illusztrációként felhasznált (innen-onnan lopott, a Metál Zoltánt ábrázoló például az Indexről való, kösz) képek a Tévémaciról, a tökről, a Bádogemberről és Metál Zoltánról, a taxistársadalom váteszéről komoly átfedést mutatnak.
Hát most már így marad.
Amíg hagyjuk.
Utascsevej