Szabad a taxi

Túlzással sem lehet túlterheléses szervertámadásnak minősíteni azt, hogy a hét elején közös használatra felkínált körlevelemet (lásd poszt alja) a visszajelzések alapján csak kb. 10-15 taxis küldte tovább a kormányszerveknek, hivataloknak, hatóságoknak (és az unikális, külön kategóriát képező BKK-nak). Meglepetés nem ért, kis csalódás talán igen. De logikusnak tűnik, ha az elmúlt negyed évszázad gyakorlata nem is támasztotta ezt alá: érdekeik védelmében könnyebb az utcára vinni a taxisokat, hiszen már alapból ott vannak, mint levelezésre-tárgyalgatásra bírni őket. 18-án, hétfőn taxisdemonstráció lesz a Városháza utcában.

Az Uber csak gusztustalan hajszál a taxisoknak feltálalt feketeleves bőrző felszínén. A főváros több mint kétharmadával megemelte a drosztdíjat, úgy, hogy a 4500 taxinak csak kb. 1500 taxiállomás-férőhely jut. Ezek zöme is madár nem járta helyeken, az utasfelvételre alkalmas néhány placcon pedig csak a kiválasztottak állhatnak meg közületi korrupció (lásd Főtaxi–Budapest Airport), vagy annak a megélhetési terület-körbehugyozással való összefonódása miatt (pályaudvarok, Deák tér, Oktogon, frekventált szórakozó-, kirándulóhelyek, turistanevezetességek környéke). A BKK sajátos módszerekkel csuklóztatja a pesti taxisokat: nem kis cinizmussal akár azért is szerződést bont, ha jobb (és egyáltalán droszt) híján nem taxiállomáson várnak utasra*, hanem megpróbálják a kereslet közelébe helyezni a kínálatot. Desszertként arcukba szervírozott tortán a hab, hogy ismét felmerült, a pénzügyi kormányzat online pénztárgépet is vetetne velük, miután épp csak lecserélték az autójukat előírt életkorú, tengelytávú, csomagtartó-méretű, károsanyag-kibocsátású, százezrekért sárga fóliába csomagolt járművekre.

A két és fél évvel ezelőtt megjelent fővárosi taxirendelet agyonszabályozottságára pár hónapja egy országos miniszteri rendelet tette fel a csörgősipkát, többek közt előírva a sokszor évtizedek óta taxispraxist folytatóknak, hogy tanuljanak meg újra vezetni, vállalkozni, térképet olvasni. Az Uber közben már havi több mint százezer fuvart teljesít kb. ezer autóval, miközben totálisan semmibe veszi a taxis és személygépkocsis személyszállítást szabályozó fővárosi és országos jogszabályokat; holott a legújabb miniszteri rendelet szerint már nemcsak maga a sofőrködés, de a fuvarközvetítés is engedélyköteles tevékenység. Úgyhogy immár közvetlenül is törvénytelen úton jár, nem csak kontár alvállalkozóinak asszisztál a törvényen kívüliséghez. Mégis, újabban, ha az éppen soros NER-kápók srófolnának még vagy kétmenetnyit a taxisok herebilincsein, maguk is csodálkoznak, hogy nem hallanak jajszót. Mi ez a csend? Férfias önfegyelemmel feltornázott fájdalomküszöb? Lószart, mama. Töketlenség. 

Metál Zoltán, az Országos Taxis Szövetség elnöke nem szép ember. Viszont legalább buta is, mint a barnaszén. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy közeli hölgyrokonai, bizonyos, kedvező körülmények együttállása mellett, jóképűnek látják a mostanában gyakran nyilatkozó önjelölt szakmai aktivistát, nem tudom; de azt állítom, hogy nem léteznek olyan fény- vagy hőmérsékleti viszonyok, páratartalom vagy szélsebesség, amelyek jótékonyan elfednék mélységes ostobaságát. Persze szigorúan a magánvéleményem fogalmazom most meg (még ha száz taxisból kilencvenkilenc tökéletesen egyetért is velem), ezt pedig tűrnie kell a magát közszereplővé, sőt, lassan celebbé üttető (ön)érdekvédőnek.

Mert mostanában az ország első taxisa többet szerepel a médiában, mint a Tévémaci; ami nem nehéz, hiszen nincs a kormánycsatornához kötve, mint a csukott szájjal is fogat mosni tudó másik rongybaba. Persze elsősorban a taxisok dágványos sara, hogy egy ilyen halloweentöklámpás pislákolhat rossz fényt rájuk a saját nevükben: évtizedek óta nem voltak képesek kitermelni magukból egy hatékony céhet (a szakszervezet szó esetükben értelmezhetetlen, hiszen többségükben egyéni vállalkozók, a kamara elnevezés meg foglalt, mert bitorolja egy Patyomkin-gittegylet).

Az elmúlt hetekben nemegyszer szakadt szép fővárosunkra esőisten gáttalan haragja. És mert nagyon úgy tűnik, a következő napok az őszi monszun jegyében telnek el, közérdekű poszt következik: lerántom a sáros leplet arról, miért nem lehet taxit hívni esős napon, főleg csúcsidőben, Budapesten.

Alapból azért, mert sehol máshol sem egyszerű, ha a csúcsidő (hétköznap du. 4 és este 8, illetve 9 és 11 között, péntekről szombatra vagy szombatról vasárnapra hajnalodva kb. 1-től egészen fél hatig) és a csapadékos órák egybeesnek. Ha máshonnan nem, hát olvasmány- és filmélményeinkből tudhatjuk, a vázolt együttállások mindenhol hiányt okoznak, hiszen ilyenkor impulzusszerűen növekszik meg az igény a négykerekű esernyőkre, így van ez Londontól Párizson, Pekingen, Moszkván át New Yorkig. Durrog is mindenhol mindenki, szidja az elemeket, az évszakot, a pontatlan meteorológusokat és a taxisokat, saját vérmérsékletétől és nemzetkarakterisztikai habitusától függően. Közben persze tisztában van azzal, hogy ez így normális: az a bérkocsimennyiség, amely egyébként bőven elég, néha sok is egy verőfényes, de álmos kedd késő délutánján, kevés lesz a péntek esti zuhéban, valójában nem tehet senki a kereslet és a kínálat egyensúlyának ideiglenes felborulásáról. És tényleg így van, melegben meg több fagylalt fogy, kis hétköznapi törvényszerűségek ezek, amelyekkel tudni kell együtt élni, nincs igazi megoldás, ahogy felelős se. De Budapesten az esőben taxizás is unortodox módon (nem) működik, és ennek igenis van elszámoltatható okozója, kettő is.

Bár szándékom volt, bevallom, én sem hittem meggyőződéssel, hogy a legutóbbi hattyúposzttal sikerül olyan cuppanósan bezárnom magam után a blogajtót, mint Orbánéknak a "No pasaran!"-vagonnal a déli gyepűt. Mondjuk hallgatási fogadalmat sem tettem. De sajnos mások sem. Sőt.

Amióta káosz van a végeken (s ebből adódóan a pengésdróttal ölelt egész tenyérnyi hazában), olyanok is kinyitják a szájukat, akiknek több okból sem kéne. És ez még a kisebb baj: mert írnak is. Most nem is a taxisokra gondolok, ők jobbára négy fal között, bezárkózva hordanak össze hetet-havat-mocskot, sok vizet nem zavarnak. Élőbeszédben persze jóval nagyobb szótagszámmal kommunikálnak a taxiskocsmákban és a benzinkutak büféin, miközben döntik magukba a koffeint, ami ütős elegyet alkot a hozott adrenalinnal és a rá szívott nikotinnal (nem is értem, hogy nem fossák össze magukat ennyi borzalmasan szar kávétól – talán mert a szájukon ömlik ki a sok salak), de ilyen helyekre én nem járok. Azokkal van most bajom, akik a helyzetet meglovagolva pozíciójukból fakadó pökhendiséggel tesznek felszólító módba fejléces papírra vetett, csak olvasva is vállalhatatlan kinyilatkoztatásokat. Ilyen például a BKK a taxisokkal együttműködni, a személyszállító vállalkozások munkáját koordinálni hivatott divíziójának vezetője, dr. Komáromi Endre. (Aki amúgy teljes erővel ignorálja azt a tényt, hogy a jelenlegi posztján végzett tevékenységéről már az – egyébként béna kacsaként meglehetősen visszafogottan és ritkán hápogó – ombudsman, Székely László is megállapította, hogy rossz az irány, kalap szarkatojást sem ér az egész; csak nem ezekkel a szavakkal.)

Amikor – három éve már – újra beültem a bal egybe, és idetettem az első posztot, úgy terveztem, sokkal inkább énblog lesz ez, mint taxishírlevél-folyam. Főleg rólam szól majd, arról, bejött-e, hogy hátast-seggest ugrottam a múltamba, felhagyva a több mint két évtizedes értelmiségilét-kísérletezéssel. Azt hittem, írok majd vidám és szomorú történeteket a mindennapjaimról, tanulságosakat is. Elemzem, hogy vette a család az életritmusváltás akadályát, belülről figyelem, mennyivel tolerálja nehezebben a szervezetem, mint huszonéve, hogy este reggelizem és reggel vacsorázom (az ebéd az többnyire kimarad). Kíváncsi voltam, hogy feltalálom-e magam még a fél- és alvilági éjszakai életben, alkalmas vagyok-e még az egészséges csibészségre éppúgy, mint a minőségi szolgáltatásra (már ha igény van rá, és valaki megérdemli). Aztán mégsem írtam le a válaszokat, legalábbis nem részletesen, pedig az eldöntendő kérdésekre egyértelmű igenek adódnak csak, és az analízisek végeredménye is kedvezőnek mondható.

Mert nem posztolok semmi személyeset: ha csak arról elszólom magam, hogy mikor tartottam szabadnapot, már komoly támpontot adok a beazonosíthatóságomhoz. Márpedig az utasneppercég, amelynek matricáját a kocsim oldalán hurcolom kicsit sem büszkén, valószínűleg ugyanúgy megadta már rám a kilövési engedélyt, mint a BKK, amelynek szintén ott szégyenlik a logója az autóra rondított sárga kotonon. Sőt, most elég stabilan úgy gondolom, jó darabig, talán végleg egyáltalán nem folytatom a blogot: az Uber, a fuvarkufárok, a taxirendeletek (fővárosi és országos), a BKK tematikáját már unom, arról meg már rég beszámoltam, hogy hová hugyozok, ha épp szarok mindenre. Más érdekes pedig vagy nem jut eszembe, vagy nem kiabálhatom világgá, ilyen vagy olyan okokból.

A saját érdekeiket nem tisztán látó taxisok és kamu érdekvédő szervezetek által öntökönszúrás-szerűen kikényszerített új országos taxisrendelet, illetve a régi és az új szabályozás által is deklaráltan svarcfuvarozó Uber körül keltett médiahiszti mellett nem igazán van hírértéke: az egyik legnagyobb budapesti fuvarközvetítő, a Taxiplus szerződött taxisai között megint felbugyborékolt a mormogás joga. Tagdíjfizetés helyett újra demonstrációra szólít az alvállalkozók kemény magjának felhívása. A kiáltvány először csak a taxisportál fórumának plusos topikjában jelent meg, de pár napja a cég forgalmazó URH-csatornáján is hallható az időszakonként felvételről bejátszott kalózszózat.

Tagdíj helyett demonstráció!

Figyelem! 2015. július 1-én (szerdán) de. 10 órára demonstrációt szervezünk a XIV. ker Gvadányi út 65-67. szám alatt lévő Taxiplus-központ elé a brutálistagdíjemelés ellen.

Kérjük, hogy a megállapodásig senki ne fizesse be a július havi tagdíjat!

Kérjük, minél többen gyertek el más taxitársaságoktól is, hogy végre erőt tudjunk felmutatni és sarokba tudjuk szorítani a pénzhajhász milliárdosokat.

Továbbá kérjük, hogy július 1-jén reggel 9 órakor tiltakozásul mindenki tegye a tabletjét szünetre, és URH-n se vegyen fel címet. 

A kormányon ma átment új taxisrendelet örömére megint sikerült baromságot írnia az Indexnek Uber-tematikában. Erre az sem mentség, hogy a feldolgozott MTI-híranyag, a más portálokon megjelenő tudósítások, illetve maga Fónagy államtitkár bejelentése is félreérthető volt. Úgyhogy itt egy kis hírmagyarázat. (Arról, hogy a taxisokkal mennyire és hogyan bánik el a hülyébbje által még tüntetésen is követelt jogszabály, majd legközelebb, a Magyar Közlöny-beli megjelenés után.)

Több oka is van, hogy kedden, déli verőn miért nem özönlök az Alkotmány utcába megszúratni magam a nappal, és csak az egyik, hogy én délben rendesen még alszom. Azok, akik ott lesznek, akkor már felébredtek. De egyrészt későn, másrészt kár volt. Kurvára nincs kedvem segíteni nekik cipelni a "Le velünk!", illetve a "Követeljük, hogy mielőbb basszanak ki velünk megint!" feliratú transzparenseket.

A nem létező taxis-érdekvédelem két fantomszervezete, a City Taxi méhében fogant, de csíra állapotában is maradt Országos Taxis Szövetség, OTSZ, illetve a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége, Fuvosz (amelynek elvileg lehetne köze a taxis személyszállításhoz, de én nem ismerek olyan taxist, aki ismerne olyan másikat, aki tagja lenne), (nyílt) levelét megírta. Nem kispályáztak, rögtön Orbán Viktornak címezték, hadd teljen azzal is az idő, hogy a miniszterelnöki titkárságon hányódik a kiáltvány, míg továbbítják annak a minisztériumnak, amelynek illetékességébe tartozik, azaz az NFM-nek; majd ugyanazzal a lendülettel az NGM-nek is elküldték, labdázzanak csak a két csúcsminisztérium megfelelő államtitkárságainak főosztályai. Azzal is múlnak a hetek, aztán meg itt a nyár, és bezár az ország. A fentebb narancssárgán boldolt és aláhúzott hiperhivatkozásra kattintva el lehet olvasni a művet, de felesleges, mert itt most összefoglalom jól.

Az előző posztban belengetett Gvadányi utcai Taxiplus-székház előtti taxisblokád, úgy tűnik, elmarad. A jelek szerint mégis felfogta a – saját magát még mindig nagy kezdőbetűvel író – vezetőség, hogy innovációit, amelyekkel a taxis vállalkozók számára kívánja szolgáltatásaikat vonzóvá tenni, mégsem 

igazán életszerű épp a célcsoporttal finanszíroztatni. Talán bízhatunk benne, hogy ez csak a biginingje egy bjutiful felismeréssorozatnak.

Alább betűhíven közlöm a szokatlan időben, szombat kora este az összes plusos tabra kiküldött általános üzenetet (képernyőképet még mindig nem lehet készíteni ezzel a bóvli vágódeszkával): aki hallja, adja át. Sajnos nem teljesen világos, hol rejtették el benne a mondanivalót, de valami olyasmiről delirál a jó hír közvetője, hogy akinek nem tetszik a rendszer (persze ez is nagybetűvel), és nem akarja támogatni annak fejlesztését, azt legközelebb már nem veszik fel a tagok sorába. De addig is mindenki öltözzön csinosan, rendszeresen mossa meg a testrészeit, a fogát és a kocsiját. Különösen utolsó keddenként, amikor át lehet tekinteni a kétoldalút, mert már van rá lehetőség, hiszen biztosítanak rá. Kérdések ugyanott felvethetők.

    (Fene tudja, lehet, hogy tényleg elkezdett langyosodni a vas, talán ütni kéne még.)