Most, hogy a budapesti uberesek közül jó néhányan levett rendszámmal tisztelegnek a jogszabályok előtt, amelyeket eddig a – bevételük negyedét gátlástalanul lenyúló és Hollandián keresztül Bermudára mentő – nemzetközi svarctaxicég biztatására telibe ignoráltak, nem érzek kárörömöt, csak dühöt. Sajnálatot csak azért nem, mert az elmúlt időszakban ezt az érzelmet elpazaroltam a családomra és magamra, amiért a bevételem kb. negyven százalékkal visszaesett az elmúlt év hasonló időszakához képest – bár bevallom, a reptéren elpityeredő, nyúzott tanítónéni kinézetű smartos (hogy lehet ezzel repteres fuvart vállalni???) hölgy látványára kicsit meg kellett köszörülnöm a torkomat.

Kíváncsi vagyok, mennyire fog tényleg kiállni mellette a feketefuvar-közvetítő multi magyarországi helytartója, Fekete Zoltán, aki csütörtöki, trendi sajtótájékoztatóján előzetesen ezt ígérte (egyébként a cégadatbázis szerint nem is felkent képviselője a cégnek, de ez a legkevesebb). Nagyon meglepne, ha kifizetnék a kitartásra biztatott, majd törvénytől sújtott Uber-driver helyett a hatszázezres NKH-bírságot, esetleg autót is bérelnének neki a kiesett időre, hogy addig is ki tudja szolgálni innovatív felhasználói élménnyel az Uberhez ragaszkodó haladó utazóközönséget, és vacsorával a gyerekeit. De tartok tőle, hogy nem mellette, inkább mögüle fog kiállni a kontártaxi-birodalom, ahogy eddig is tette minden számára problémás országban, amelyben elbukott. Most még munkára szólító sms-eket küldözget, és az új regisztrálók elől lezárta rendszerét, csak a régi törzsutasok kaphatnak kocsit (így próbálja taccsra tenni a NAV, a BKK és az NKH ellenőreit); de az értelmesebbje és óvatosabbja (ez persze nem nagy szó azok között, akik képesek voltak aláírni az Uber minden felelősséget az "alvállalkozókra" hárító szerződést) már bedobta a törülközőt. (Most attól tekintsünk el, hogy nagyon sok uberest már közvetlenül rendelnek a törzsutasok telefonon, sőt, zárt Viber-csoportjuk is van, amely használatával röhögve kerülik ki a fejlett technikalizáció csúcsának számító átlátható, hatékony, környezetkímélő, önszabályozó és rugalmas platformot kínáló praktikus applikációt, így nyúlják le az Uber fillérbaszó árérzékeny utasait. Szorzót nem alkalmaznak, azt a húsz, később belépőknél huszonöt százalékot pedig, amelyet eddig lerabolt tőlük a multinacionális utasnepper, most odaadják kedvezményként, időt sem számolnak a kilométerdíj mellé – cserébe készpénzt kapnak, és mivel nincs világító Uber-logós telefonképernyő a műszerfalon, megfoghatatlanok, a rendszámuk garantáltan megmarad.)

    Meggyőződésem, hogy nincs még vége ennek a harcnak, bár a fuvarkufár vállalkozások már megelégedetten hátradőltek. A reptéri taxiállomást a Budapest Airporttal karöltve lenyúló, taxisaiból egyen-fehéringes, nyakkendős bazári majmot csináló, őket havi százezres nagyságrendű tag- és "reptéri regisztrációs" díjnak becézett védelmi pénz mellett fuvaronként is több ezer forintra megvágó Főtaxi vezetősége viszi el (ismét) a pofátlansági pálmát, amikor szerződött partnereinek olyan üzeneteket küld a címadó tabra, amely azt sugallja, hogy Szunomáréknak köszönhetően él a (nagybetűvel írt) rendelet, a (szintén nagy kezdőbetűvel megtisztelt) rendőrség teszi a dolgát, nincs itt semmi látnivaló, a tagdíjemelés indokolt.

     Pedig ők is tudják: azt, hogy kaptak még egy kis laufot, csak annak a nem több mint negyven-ötven, többségében fuvarkufár-független, magánzó taxisnak köszönhetik, akik négy napig a kocsijukba fagyva állták el a Bajcsyt, esetlenül nyilatkozgattak a szavaikat kiforgató sajtónak, de mégis sikerült kikényszeríteniük, hogy szóba álljanak velük kormányszinten is. (Bevallom, én a fejemet fogva állapítottam meg többször is, hogy míg a párizsi taxisok gumiabroncsokat égetnek a kontárkonkurencia ellen tiltakozásul, a budapestiek saját magukat, de nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy az asztal másik oldalán ülő tárgyalófelek felkészültsége sokkal vállalhatatlanabb, mint a hivatali környezethez nem szokott kocsisoké. Ott is kiderült, későbbi sajtómegnyilvánulásokból is kiviláglott, hogy az államtitkárnak halvány elképzelése van csak róla, hogy milyen tárcájához tartozó rendeletek szabályozzák a taxispiacot és a személygépkocsis személyszállítást, illetve hogy azok mikortól hatályosak  – bár azóta ráfogták az MTI-re és a komplett sajtóra, hogy félreértették a Fónagy-nyilatkozatot – , a másik csúcsminisztériumhoz tartozó bumfordi matyóbaba, adóügyeinkben élet-halál ura, Tállai András pedig egy sajtótájékoztatón hivatala bravúros nyomozásáról számolt be, miszerint az uberezők többen is lehetnek.) De már semmiképp nincs sok hátra a makkos cipős éhes disznóknak: vagy tényleg eléri az Uber, amit akar, és a taxizást, személyszállítást szabályozó jogszabályi hátteret átírják az Uber javára, és akkor a taxisok nagy része, főleg az autóbérlő droidok, akik napi tizennégy-tizenöt órában sem tudják kitermelni a leadót, mind átigazolnak a (most még) sötét oldalra, akkor is ez következik be, ha az Uber igazodik a keretekhez, és átmegy törvénytisztelő fuvarközvetítőbe (a most cégfüggő taxisok nyolcvan százaléka választaná a minden körülmények között – betegség, szabadság, autótörés – előre fizetendő havi tagdíj helyett a fuvaronkénti, százalékos leadót, főleg, ha megmarad a szabadjelzője és a leinthetősége); és akkor is reszeltek nekik végre, ha bármely más hazai vagy külföldi tőkeerős beruházó (urambocsá', akár a BKK) létrehoz egy olyan fuvarközvetítő vállalkozást, amely egyszerre tud kellő számú fuvart kínálni, illetve azok száma alapján, utólag szedi be a jutalékát (a világ szinte minden értelmesen működő országában így, és csak így van ez).

    A címnepperek tehát úgy tesznek, mintha nem értenék, mi történik körülöttük, a minisztériumi vezetők tényleg azt sem tudják, mi beszélnek – de sokkal nagyobb baj, hogy a sajtó aztán abszolút nincs képben. Persze hogy is lenne, ha jeles képviselőinek fogalma sincs, kihez kéne információhoz fordulni; ha az előbb említetteket kérdezik, akkor vak vezet világtalant, néma nyilatkozik süketnek, ráadásul hülyeségeket. Szerencsétlen hírlapírónak nem marad más, mint az önjelölt fantomszervezet színeiben a City taxi vezetőségét képviselő Metál Zoltán, a Főtaxi taxiüzletág-vezetőjeként a kamara taxis tagozatának fejeként is fungáló Dudás Zoltán, vagy épp a szintén nem kimutatható tagsággal bíró, de a pár héttel ezelőtt demonstráló taxisokhoz még a legközelebb álló Magyar Taxisok szakszervezete rég kirúgott, saját előadása szerint "lemondott" egykori "kommunikációs vezetője", a droidtartó, így a hozzá hasonlók érdekeit szem előtt tartó Karsai Katalin. Őket tényleg nem kéne inkább faggatni, ennél jobb a saját kútfő is, egy kis google-özéssel megtámogatva. Valószínű ez utóbbi utat választotta tegnap a talán utolsó megmaradt kedvenc indexes újságíróm, Dezső András is, amikor megírta ezt a cikket. Hát, ezért nem fog Soma-díjat kapni: irgalmatlan baromságokat hordott össze. És ezt nem lehet szándékos vagy véletlen félreinformálhatóságra fogni, elég lett volna felütni a 176/2015 kormányrendeletet, értőn elolvasni, aztán utána írni valami olyasmit, ami megállja a helyét, és nem félrevezetni az olvasókat, köztük azt a szerencsétlen 1200 uberest, akik minden olyan megerősítésért hálásak, ami azt akarja bebizonyítani, hogy nem lettek nagyon csúnyán átverve. Akkor a cím, lévén kérdőmondat, maradhatott volna (De lehet-e legálisan uberezni?), csak alatta a szöveget kellett volna kicserélni olyasmire, mondjuk egy egyszavas, tömör taghadásra, vagy bármire, ami nem tartalmaz ennyi faszságot. Vegyük sorra ezeket.

Azt írja D. A.: "Valójában az Ubert nem tiltotta be a kormány, mindössze annyi történt, hogy a tiltakozó taxisok nyomásának engedve keményen fellép azok ellen, akik engedély nélkül ubereznek. És hát ők elég sokan vannak, az uberezők többsége ugyanis "hobbitaxis."

    Nos, valóban nem tiltotta be a kormány az Ubert, ugyanis betiltani csak azt lehet, ami legalább egy percig is legális volt. A fent pontosított, tavalyi kormányrendelet azonban olyan feltételekhez köti a taxizást, de elődje is, a 89/1988. (XII. 20), többször módosított MT-rendelet, amelyeket az Uber egyáltalán nem teljesít. Ezt talán D. A. sem vonja kétségbe, bár a taxizásra vonatkozó részt valószínűleg el sem olvasta, ehelyett a jogszabály személygépkocsis személyszállítást regulázó pontjaiba bonyolódik bele, arra biztatva az uberezőket, hogy végezzék el a személygépkocsis személyszállító tanfolyamot:

"Mivel saját vállalkozásként szállít utasokat, így először egy Személygépkocsis személyszállító vállalkozó tanfolyamot, aztán pedig Személygépkocsis személyszállító gépkocsivezető tanfolyamot kell elvégezni, és persze mindkét tanfolyam után vizsgát kell tennie. Ezek a vizsgák elméletből és gyakorlatból állnak, csak néhány téma, amiből vizsgát kell tenni: KRESZ, hibaelhárítás, vezetéselmélet, speciális vezetéstechnikai ismeretek, helyismeret, idegenforgalmi ismeretek, a fedélzeti, navigációs eszközök ismerete, előírások, jogszabályok ismerete stb."  

    Csakhogy, kedves András, ha szólíthatlak így, hiszen így hívnak téged, egy személygépkocsis személyszállítói végzettséggel az Uber-sofőr körülbelül annyit ér, mint egy alternatívmozgás- és masszázsterapeuta-oklevéllel, egy bevontelektródáskéziívhegesztő-képzéssel, vagy egy fizioterápiás szakasszisztensi papírt adó OKJ-s tanfolyammal: semmit. Az Uber tevékenysége ugyanis egyáltalán nem felel meg a személygépkocsis személyszállításnak a jogszabály szerint; bár tudom, hogy e félremagyarázással, az ő esetükben tudatos hazugsággal bassza át az Uber is a hűbéreseit, százezreket dobatva ki velük olyan oktatásra, amely után egy lépéssel sem lesznek közelebb ahhoz, hogy szabálykövetően, büntetésektől nem fenyegetve működjenek. (Lehet, hogy kiváló oknyomozó újságírónknak mégis súgott valaki? Tippelhetek, ki volt az?)

    Nézzük csak meg a rendelet 22. §-át. Hát, ez kurvára nem passzol az Uberre.

"(2) Személygépkocsis személyszállító szolgáltatás kizárólag

a) szálláshely-hasznosítási, idegenforgalmi, turisztikai, sport, kulturális vagy oktatási, rendezvény szervezési tevékenységhez (a továbbiakban együtt: főszolgáltatás), vagy

b) autóbusszal végzett vagy vasúti, vízi, légi utas-szállításhoz

közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásként, vagy külön díj megállapítása nélkül a főszolgáltatás részeként - a főszolgáltatást nyújtó, az utasok vagy megbízottjuk által adott előzetes megrendelés alapján - végezhető."

    Aztán egy további bekezdésében azt is meghatározza a jogszabály, hogy a személygépkocsis személyszállító csak úgy végezheti a munkáját, ha a kiszolgált szálláshellyel (pl. szálloda) azt megelőzően szerződést köt (de ez lehet kórház, klinika, oktatási intézmény is akár, vagy egy légitársaság, egy repülőtér stb.), ha ez megvan, előzetes rendelés alapján (szintén előzetesen meghatározott viteldíjért!) lehet szállítani a fent felsorolt főtevékenységet végző vállalkozások kuncsaftjait.

    Mást nem.

"És akkor most jöjjön a feketeleves!

Aki Budapesten uberezik, annak a helyi rendelet alapján sárgára kell festenie az autót és minden, ami a fővárosi taxisokra kötelező, rá is az. Ilyen például, hogy a fix hatósági árral kell utaztatnia (azaz árban nem tud versenyezni a taxisokkal) és sárgára is kell festenie az autót." 

    Ez nem feketeleves, hanem zöldség. A személygépkocsis személyszállításra használt (maximum hétéves, ezt jól írta az Index kiváló zsurnalisztája) autókat Budapesten sem kell besárgítani, lásd az Elit taxi limuzinjait (amelyek, értelemszerűen, a szállodákkal szerződnek, és csak azok utasait szállíthatják, de a kórházaknak, klinikáknak is vannak ilyen szerződött szállítóik, pl. ez itt). A sárga kotont a taxikra kell ráhúzni, amelyekben viszont kötelező a taxaméter használata. És a hatósági ár is a fővárosban, ami a személygépkocsis személyszállítókra viszont szintén nem vonatkozik. Nos, ezért nem lehet Budapesten szabályosan uberezni: a taxaméter üti a Google Maps-alapú díjszámítást, a vagylagosan alkalmazott fix km- és percdíj a rugalmas, szorzókkal operáló, időt és távolságot egyszerre mérő Uber-tarifát, a NAV pedig nem tolerálja a magyarországi kiállítású áfás számla helyett a külföldről küldött színes utazási emléklapot.

    Nem ez a cikk volt az Index első totális dezinformációs támadása taxis tematikában, ott volt például az az egyszer nagyon benézett, aztán hónapokig ismételt félreértelmezés, hogy csak 2018-tól vonatkoznak a jogszabályi előírások az Uber-sofőrökre. Én nagyon szívesen felajánlom a segítségem, ha értelmezési problémái vannak a sajtónak, vagy információhiánya e területen, és nemcsak az Indexnek, de bármely más médiumnak, a Magyar Időktől a Fürge ujjakon és az Élelmiszer magazinon keresztül a Nóta TV-ig. Csak keressetek engem a blogom címe kukac gmail pont comon. És én postafordultával megmondom, kihez forduljatok a kérdéseitekkel.

    Mert személyesen sajnos nem foglalkozhatom ilyen hiábavalóságokkal, ugyanis kezd a tököm nagyon tele lenni az egésszel.