Az a félve bevallott igazság, hogy még mindig nincs fényképes taxisigazolványom. Taxivezetői engedélyem, taxisvállalkozói szakbizonyítványom van, meg mindenféle papírom a sikerrel abszolvált vizsgákról, de az a műszerfalra rakhatós, fényképes flepni, nos, az nincs. És azért nincs, mert igazolnom kellene, hogy van úgynevezett pávkettőm (ezt helytelenül PÁV II-nek szokták írni, ami hülyeség, hiszen a pályaalkalmassági vizsgálat szóból képzett betűszó, nem a pályaálkalmasságiból, ráadásul semmi nem indokolja a nagybetűket, de ne veszünk el a részletekben).
Márpedig megszereztem én ezt a fokozatot, már 1987-ben, rőgtön a pávhárom után – ezt én is tudom, a rendőrség is, az illetékes közlekedési hatóság is látja a számítógépes rendszerben. Olyannyira, hogy három éve, amikor a régi, szép, rózsaszín, kétlapos jogosítványomat – amelyen még az érettségitabló-képem szolgált a 
vizuális azonosításomra – cserélni kellett erre az Európa- (sőt, Amerika-) konform plasztikkártyára – amelyen úgy nézek ki, mint akitől pillanatokkal korábban vették le az ujjlenyomatot, és most rabosítják –, minden további nélkül kaptam is róla egy szép, pecsétes igazolást az önkormányzati ügyintézőtől. (Magától nem adott volna ilyet, de éreztem én már 2009-ben, hogy egyszer még szükség lehet rá.) Merthogy a műanyag lapocskára vésett címek, logók és adatok melletti minimum hatvanszázaléknyi üres helyre nem fért már rá ez a három betű meg egy szám. Nos, az összes többi szükséges papírral együtt ezt a határozatot vittem volna el a Mozaik utcába, hogy állítsák ki nekem a képmásommal ellátott passzust, de kiderült, hogy az amúgy teljesen hivatalos határozatomat, amely azt tanúsítja, amit a hivatal összes embere is láthat a saját monitorán a jól bejáratott szemgolyóján keresztül, ma már nem fogadja el a Nemzeti Közlekedési Hatóság óbudai székhelyű illetékese. Ezért valami vízjeles vagy fémjeles vagy milyen, hamisításvédett változatot kell vinnem nekik a saját szervezetük Vajdahunyad utcai részlegétől, akik egyébként ugyanabból az adatbázisból dolgoznak, mint ők.
Úgy tudom, ma ma mérlegelési lehetőség nélkül háromszázezer forintra büntetnének a 246 százalékos sebességtúllépésért, és minimum egy évre elvennék a jogosítványomat. Akkor, a rendőrállam levezető szakaszában, pár hónappal a rendszerváltás után megengedőbbek voltak a szervek: figyelembe vették a körülményeket, a cselekményem "tárgyi súlyát", bármit is jelentsen ez, és beérték hatezer forinttal. Emlékszem, annyira megkönnyebbültem, hogy még részletfizetést is elfelejtettem kérni.
Utascsevej