A már közel két éve Magyarországon alvó ügynökként jelen lévő, de a magyar cégbíróságot csak múlt pénteken megtaláló Taxify meztelen volt eddig és fegyvertelen, mint az időkapun át érkező Terminátor. Most öltözködik, és a hozzá jelentkező drájvereket is fel akarja ruházni. Pontosabban uniformizálni. Nemcsak azzal, hogy egyenruhába bújtatja őket, de még azt is előírja majd nekik, hogyan kell köszönniük. Közben, bár taxiszolgáltatást fog nyújtani taxikkal, azokat az ex-Uber-felhasználókat célozza meg, akiknek a taxi fáj. 

Az Uber – amely egyébként későbbi "találmány", mint az észt származású fuvarközvetítő cég, ők ezt állítják, de én is úgy tudom, bár nem láttam startfotót – életérzés-üzenete, a többi baromság mellett, az volt, hogy az applikációja mindkét oldalán lévők, azaz a fiatalos, innovatív, kiszámítható sofőrök éppúgy, mint a fenntarthatófejlődés-hívő, konzumidióta trendkövető felhasználók lazák, mint a kinyúlt ékszíj. Hát, nem tudom, ezzel mennyire egyeztethető össze a McDonald's-ba illő egyenköszönés és egyenruha, legalábbis kiszolgálói részről. Ráadásul így, menüben sem lesz olcsóbb a kettő plusz a személyszállítás: a Taxify Hungary Kft. megígérte, hogy mindenben igazodik a magyar előírásokhoz. Mondjuk a nyelvhez nem nagyon sikerült (lásd Google Play-es ábra), de nagyon úgy tűnik, első nekifutásra a jogszabályokhoz sem: a már működő applikációjukon felcserélték a fővárosi fix tarifa kilométer- és percalapú tételeit, ráadásul a plusz jel azt sugallja, hogy egyszerre akarnak út- és várakozási díjat számolni, mint azt az Uber tette.

    Na de tekintsük ezeket a kezdeti izgalom szülte bénázásoknak.

    Azt azonban nem tudom, honnan veszik Taxifyék, hogy majd azok az Uber-fanok, akik ezt megelőzően sem taxiztak, vagy azért, mert fanatizálódtak és ez a vallásuk lett, vagy azért, mert egy havi BKV-bérlet megvásárlása is átléphetetlen gátat vet utazási szándékuknak, majd beülnek egy olyan sárga taxiba, amely csak annyiban különbözik a többi sárga taxitól, hogy ugyanolyan vagy hasonló, de bétább állapotú okostelefonos alkalmazással rendelhető, mint ma már bármelyik másik taxitársaság kocsijai.

    Meglepne, ha a BKK – vagy Budapest Közút, fene se tudja már követni ennek az osztódással szaporódó parazitaszervezetnek a pillanatnyi állagát –  tényleg minősíti augusztus első hetére a céget, ahogy azt már bejelentették: egyrészt mert legalább akkora a fővárosi taxissarc-divízió tehetetlenségi nyomatéka, mint egy vízi erőmű turbinakerekéé, másrészt mert diszpécserközpont nélkül nem mondható ki ámen fuvarkufárkodásra. Félek, ez lesz az első betart(hat)atlan ígéret. 

   A második az lehet, hogy javarészt korábbi Uber-gékávék ülnek majd a Taxify felségjelét viselő eszgékák kormányánál. Ugyanis az a helyzet, hogy a paradigmaváltani akaró, sharing economy-tudatú, trendi utazóközönség már az Uber utolsó fél évében is leginkább olyan, taxinak már nem megfelelő, sárga kotonjától megszabadított (sokszor az is fennmaradt, úgy azért egy-két rövidlátó veréb is akadt beülősnek), újra-fehérrendszámozott verdákkal élt át a végletekig technikalizált utazási élményt, amelyet ilyen-olyan okból a törvényes taxizásból kiszorult, napi öt-hat ezerért autót bérlő, 7/14-ben a kocsiban rohadó droidok nyújtottak. Őket nem nagyon lehet majd elérni a Taxifyjal, már csak azért sem, mert a túlkoros autók kihullanak, idő kell, míg a droidbérautó-állomány újra felfrissül, így korábbi hajtóik mehetnek a Green Taxihoz kamubejelentett, kb. közmunkabért (zsebbe) kereső villanytargoncásnak, ha a "pályán" akarnak maradni – vagy vissza a balettba ugrálni. Akiknek mégis sikerül közülük valahogy hozzájutni valami jobb kocsihoz, amelybe beköltözhetnek életvitelszerűen, alighanem a Főtaxihoz szegődnek repterezni, hiszen a több mint száz éves cégnél akár epszilon félmajmokat is felvesznek, ha megtalálják a jelöltek a GPS-en a 2B terminált, és hajlandók behordani a Kerepesi útra a havi több száz ezres védelmi pénzt tagdíj+leadót –  de még mindig ott a legnagyobb az esélye, hogy a miután a droidtartó is behajtotta a kocsipénzt és lenyúlta a "közterheket", még mindig megmarad "tisztán" a napi hat kávéra és három doboz cigire való.

    A Taxify az egyenruhát kifizeti (és még mondja valaki, hogy befektetés nélkül akarja magának a zsírt), de a korábban saját autóval kontártaxizó uberesnek magának kell besárgítania, szigorított műszaki vizsgán áttolni/áttolatni a gépsárkányt, taxiórát vennie és hitelesíttetnie, drosztdíjat fizetnie, emelt összegű kötelezőt és utasbiztosítást kötnie, és hopp: máris elrepült hatszázezer forint, mint a pillanatnak tűnő évek. Ha ezt az összeget egy uberes hirtelen elő tudja és akarja teremteni (és a kocsija is rendeletkompatibilis), nem látom be, miért pont egy induló címkufárhoz szegődne, ahol ráadásul ugyanúgy leszedik húsz százalékra fuvaronként (a később belépőktől szedett harács már huszonöt százalék lesz, mondták el a kíváncsiságból egy tájékoztatóra beülő ismerősnek – nem ismerősek valahonnan ezek a számok?), mint korábban Kalanickék. A villanytérkép nélkül haza sem találó új "kolléga" utcázni nem tud, fogalma sincs, hová álljon, hol cirkáljon, és tartok tőle, a taxidrosztokon sem fogják sóval és kenyérrel fogadni a régiek.

    Meg aztán miért is hívna az okostelefon-függő célcsoport pont Taxifyt? Mantrázhatott korábban bármit Fekete Zoltán meg Bíró Bori, az átlag Uber-felhasználót nem az átláthatóság, a hatékonyság, a környezetkímélés(???), a modernizáció, az optimalizáció, az önszabályozó és önszerveződő rendszer, a praktikum és a rugalmasság ültette svarctaxiba eddig, hanem az, hogy (néha, bizonyos időszakokban és körülmények között, ha nem volt sem szorzó sem csúcsforgalom) olcsóbb volt, mint a legális bérkocsi, amely törvénytől sújtva kényszerült dolgozni (amelyet Uberék meg akartak kerülni).

    Alacsonyabb tarifát pedig a Taxify sem tud kínálni.

    Persze biztos lesz egy kezdeti lelkesedés, egy próbát megér, kettőt, hármat is talán, de előbb-utóbb ráébrednek majd a kedves Uber-árvák, hogy töke van a pótmamának.

    Amúgy nem lenne rossz ez a Taxify, korábban, vagy két éve, amikor még csak tervezték a jövőt, egyszer majdnem találkoztam is előretolt budapesti képviselőjével. Aztán ez valahogy elmaradt, és a jövőben sem lesz ilyen randevú, attól tartok. Korábban is írtam, többször is: nekem, aki az utazásaim kétharmadát cégesként is az utcáról, beülősökkel, illetve a törzsutasaimmal hoztam össze, ideális harmadik láb lehetne egy tisztán kiadottcím-arányos elszámolású utasközvetítő szisztéma, amelyet ha akarok, bekapcsolok, fuvarkényszerem nincs, de álmos kedd éjszakákon, szomorú szerdákon jól jöhet. (Ilyen lehetett volna a Taxilike, csak sajnos az akkori fejlesztőknek és befektetőknek nem volt pénzük megvenni a fél hazai médiát, és Uber-betiltás sem kínált nekik kilövőállványt.)

    De húsz százalékot nem adok a bevételemből, akkor sem, ha a közvetítőtől kapott címek teszik ki a forgalmam kisebb részét. Mindjárt ötvenévesen engem egyetlen romkocsma–vírusmarketing szakon végzett narcisztikus nerd vagy gizda geek se tanítson köszönni, és utoljára úttörőkoromban volt rajtam valamiféle egyenruha, nem is lesz soha többé. 

    Úgyhogy üdvözlet az új fuvarközvetítő-konkurenciának (kijárt már a makkos cipősöknek), de én maradok tisztelettel ott, ahol voltam, és az, aki. És ahogy eddig volt: ha valaki gyorsétteremnek nézi a kocsimat, és hamburgerrel vagy sült krumplival akar beszállni, attól már üdvözlés helyett elköszönök.

    A saját szavaimmal.

A poszt nyitóképe csak illusztráció. Valójában így néz ki a Taxify-egyenruha, legalábbis Rigában (forrás: Nol.hu)