Szabad a taxi

Bár felkaptam a fejem arra a hírre, hogy egy adóellenőrzéstől bepánikolt uberes túszul ejtett két próbautas-revizort, kiborult, hogy leveszik a rendszámát; de aztán legyintettem: a kialakult helyzet túszai vagyunk mi itt mindannyian, taxisok éppúgy, mint  a kontárfuvarosok. Néha már a Stockholm-szindróma tüneteit kezdem felfedezni magamon, el-elrévedek: talán mégsem olyan gusztustalan parazita az a Travis Kalanick, hanem tényleg Edisonnal, Teslával, Einsteinnel és Vucli Tóbiással kell egy lapon emlegetni. Fekete Zoltán, a magyarországi Uber-helytartó pedig tulajdonképpen egészen slágfertig és snájdig legény... De ilyenkor inkább gyorsan megrázom magam, és munkába temetkezem. Mert szerencsére azért akadnak szép fuvarfeladatok még mindig, hiába szerveznek taxisbojkottot azok a szánalmas megvezetettek, akik jobbára eddig sem ültek taxiba, de az istenített Ubert is csak fotelből, lélekben csodálják – mit mondjak, nagyon fognak hiányozni, amiért aznap sem változtatnak szokásaikon, és maradnak a BKV-nál és/vagy a biciklinél.

Szóval sajnos elvesztettem a meggyőződésemet, mint Fülig Jimmy Nápolyban, úgy meg nem lehet átütően érvelni sem pró, sem kontra, sem hitelesen fröcsögni. Tehát mostanában nem írok, addig sem válaszol senki, de egy lusta kopipészt azért belefér. Alábbi dolgozatot a Hallotaxi.hu uberes topikjában találtam, szerzője cheater, aki nem először önti jól fésült, hosszabb-rövidebb hozzászólásokba meglátásait. Bár én nem tudnék ilyen elfogadóan fogalmazni az általa csak vezetőinknek nevezett politikus-bűnözőkről, sosem jönne számra ez a kifejezés, főleg nem a kormánypárti, korrupt és ostoba korifeusokkal kapcsolatban. De ugyanúgy nem az állítólag százötvenezer fős Uber-szimpatizáns szavazó reményében a parlamentben Uber-sajtóközleményekből és pr-anyagokból összeollózott beszédeket felolvasó ellenzékiekkel, cheater letisztult tételmondataival mégis egyetértek. Szerintem kattintsanak a tovább gombra, vagy folytassák az olvasást, miután kigyönyörködték magukat a következő képben, hátha Önök is.

Az Uber tegnap egész oldalas hirdetésekkel bombázta meg a hazai írott sajtót  – a könnyes-kék alapú kommuniké végleges változatát tegnap már elemeztem. Állandó szerzőnk, Zugav Olga ex-kartársnő azonban elfogott egy e-mailt, amelyben az Uber Hungary Kft. a kolumnás sirám piszkozatát küldte el reklámügynökségének, hogy kalapálják készre. Alábbiakban ezt az eredeti szövegváltozatot olvashatják.

SZERETJÜK MAGYARORSZÁGOT, MINT FARKAS A BÁRÁNYT

Köszönjük, hogy ilyen sokan – több mint 150 ezren (ez a lakosság másfél százaléka) – megkedveltétek és használjátok az Ubert, adózatlan bevételhez juttatva bennünket ezáltal! Büszkék vagyunk arra, hogy 1200 jóhiszemű embert tudtunk bepalizni, hogy jogellenes tevékenységet folytatva szerezzen nekünk piacot. Eddig a gyarmatosításhoz fegyveres konfliktusokon keresztül vezetett az út, de mi mindezt egy applikációval és néhány pénzéhes ember segítségével megoldjuk.

De most mindez veszélybe kerülhet.

Holnap kedd, akkor taxistüntetés. Ennek apropóján ma az Uber egész oldalas hirdetésekkel nyomul a sajtóban – a Népszabadságban és a Világgazdaságban, meg tán még valamelyik szennylapban. A kormánypropaganda kékjére emlékeztet a kitöltőszín – csak egy kicsit sápadtabb. A címben a "Szeretjük Magyarországot" állítást füllenti világgá kapitális fehér betűkkel Fekete Zoltán, az Uber Hungary Kft. hazudóembere, akinek már a bemutatkozása is kamu: azt állítja magáról, hogy ő az okostelefonos gurulójárvány hazai vírusgazdája mint ügyvezető (sőt: vezérigazgató/general manager), holott az Igazságügyi Minisztérium e-cégjegyzékében tárolt cégadatokban ennek nyoma sincs.

Aztán a szövegtörzsben folytatja a handabandázást, maszatolást, ahogy már megszokhattuk tőle, amikor sajtónyilatkozatai alkalmával próbálja megmagyarázni, hogy az általuk koordinált, pénzért autóval háztól házig történő személyfuvarozás nem taxizás, hanem innováció, és valójában egy tényleg jól összerakott, de a hazai fuvarközvetítők alkalmazásainál semmivel sem jobb (sőt, a Cityé például többet is tud) app szállít minket haza. A nyíltan fizetett pamflet hasonlít az eddigi kommunikék mellébeszéléseire – csak egy kicsit sápadtabb. Látszik, hogy most nem bújtatva honorált újságírók hozták össze – pedig ők sem remekeltek e tematikában – a kolumnát, hanem legjobb esetben is az Uber Hungary házi kommunikátora, a Flow Pr valamely gyakornoka izzadta ki magából.

A tegnapi taxistüntetés nagy zakó volt, hagyjuk is, foglalkozzunk inkább három évvel ezelőtti dolgokkal – annak sincs kevesebb értelme. Igaz, sokkal több se: talán annyi, hogy cáfoljuk azt az uberes pr-ból fogant, a sajtó által kritikátlanul átvett téves állítást, miszerint a 2013-as fővárosi taxisrendelet (s az azt kiterjesztő tavalyi kormányzati szabályozás) golgotáját a taxisok járták ki maguknak, egyenesen követelve saját megfeszíttetésüket, hogy most aztán, amikor már kínzón szúrja púpos hátukat a fakereszt, annak szálkáival durrantsák ki a kontárkonkurencia nagyra fújt lufiját.

Mert az ugyan tény, hogy kéjjel kívánják az Uber seggébe a faszilánkokat, de ők maguk nagyon jól meglettek volna epesárga kocsifólia, hasra ütve szabályozott csomagtartóméret és tengelytáv, tízéves autókorhatár, jogsértőn működő BKK-kommandó, ötévenkénti kamuképzések, vérlázító indoklással kétharmadával megemelt, semmire fizetett drosztdíj nélkül. Csak hát senki nem kérdezte őket, de ha kíváncsi lett volna is valaki a véleményükre, akkor is csak néznek bután: a legtöbben még most sem fogták fel, hogy nemcsak idő előtt kiszuperált verdáikat, de őket is roncstemetőbe küldte a dilettantizmus, a kapzsiság, a korrupció. (E szellemi fogyatékos szintű felfogóképesség ékes példája a tegnapi demonstráción részt vevő érintettek száma: a megmozdulás csúcspontján 15 autó vonult fel, feltehetően ugyanennyi taxisofőrrel.)

Én mindent megpróbáltam, hogy megértessem. Biztos hosszú volt és bonyolult, az adminból látom, hogy kevesen tudták végigolvasni. Fekete Zoltán, az Uber Hungary Kft Habony Árpádja (mind rejtélyes, a cégbírósági papírokon sem szereplő pozícióját, mind kommunikációs habitusát tekintve hasonlít az ex-koronaőrre) hazudozik, terel, és sulykolja azt a nyolc-tíz trendi kifejezést, amelyek a hivatalos szókincsét alkotják, az általa megvezetett sajtó pedig továbbra is marhaságokat beszél. Előbbit megértem, utóbbit... nos azt is, csak sajnálom. Álljon itt akkor alább a hatósági útmutató (az NKH írta, én csak korrektúráztam, egyébként kopipészt), mely feltételeknek kell(ene megfelelnie) azoknak, akik az Uber színeiben szeretnének TAXIZNI. (Spojler: ugyanazoknak, mint amelyek a többi TAXISra is vonatkoznak.)

Most, hogy a budapesti uberesek közül jó néhányan levett rendszámmal tisztelegnek a jogszabályok előtt, amelyeket eddig a – bevételük negyedét gátlástalanul lenyúló és Hollandián keresztül Bermudára mentő – nemzetközi svarctaxicég biztatására telibe ignoráltak, nem érzek kárörömöt, csak dühöt. Sajnálatot csak azért nem, mert az elmúlt időszakban ezt az érzelmet elpazaroltam a családomra és magamra, amiért a bevételem kb. negyven százalékkal visszaesett az elmúlt év hasonló időszakához képest – bár bevallom, a reptéren elpityeredő, nyúzott tanítónéni kinézetű smartos (hogy lehet ezzel repteres fuvart vállalni???) hölgy látványára kicsit meg kellett köszörülnöm a torkomat.

A taxistüntetés véget ért, legalábbis ezek a legújabb hírek: csak annyi kellett hozzá, hogy a minisztériumban szóba álljanak a taxisok képviselőivel. Megtették.

Ebből következően ma már én is lelkiismeret-furdalás nélkül mehetek dolgozni (félre ne értse senki: szombat éjszaka óta lelkiismeret-furdalással sem tettem ilyet); feltéve, hogy találok itthon annyi pénzt, hogy megtankoljak, lemossam a kocsit, és tudjak visszaadni, legalább tízezresből. Nem állítom, hogy felér egy happy finishsel ez a kifejlet, de egy előnye mindenképp van: végre világgá ordíthatom azt, ami nagyon fájt az elmúlt napokban, bár nem hétfőn kezdődött.

(Újabb vendégposzt, ezúttal Zugav Olga úrhölgy, exhiéna tisztelte meg dolgozatával a Szabad a taxi blogot.)

Hát, drágáim, ismét sikerült bizonyságot szereznem arról, hogy a magyar társadalom mentális állapota, valamint átlagos intelligenciája olyan mélységekben jár, hogy félő, előbb-utóbb áttöri a mezoszférát.

Attól akár el is tekinthetnénk, hogy a taxisokat guruló koldusként, fillérbaszóként és más kedves jelzőkkel illetik, mert ezt már megszokhattuk, így van ez évtizedek óta. Az, hogy erre most épp az adjon apropót, hogy nem engedik át önként és dalolva a megélhetésüket jelentő piacot valami nemzetközi pénzügyi befektetők (lásd még: spekulánsok) birtokolta cégnek, az azért elég fura, de még ez is elmegy, bár határeset.

Bár a sajtó a taxisoktól hangos, én pedig szerintem minden vonatkozó cikket, blog- és Facebook-bejegyzést elolvastam, sehol nem találtam olyan írást, amelyből kiderült volna a címben feltett kérdésre a válasz. Ez persze részben a taxisok hibája, kommunikációban soha nem voltak erősek. De csak részben. Az "írástudók" legalább annyira sárosak, mint a fuvarosok: slendrián nagyképűség, lusta tájékozatlanság, prekoncepciózus és fizetett elfogultság jellemzi az összecsapott tudósításokat. Szabadjon kicsit segítenem.

Kezdjük azzal, hogy a taxisok nem annyira hülyék, hogy az Uber betiltásáért küzdjenek. Azt még ők is tudják, hogy csak olyasmit lehet betiltani, ami valaha már engedélyezve volt: a hazai Uber pedig soha, egyetlen percig sem élvezhette ezt a kegyelmi állapotot.

(Történelmi pillanat: a blog első vendégposztja. A szerző Palotás Gábor kolléga – City Taxi).

Először is megpróbáltam megbecsülni az Uber forgalmát. Állításuk szerint 80 ezer regisztrált felhasználójuk van. Ha ők havonta csak kétszer utaznak, 160 000 megrendelést feltételezhetünk. Átlagos 2500 forintos fuvardíjjal kalkulálva ez havi 400 milliós árbevétel, ami évente 4 milliárd 800 millió forint. Másik oldalról is megpróbáltam megbecsülni a bevételeket. 1200 szerződött partnerük (sofőrjük) van, akik átlagosan havonta 400 ezer forint bevételt szereznek. Ez havi 480 millió, évi 5 milliárd 760 millió forint. Ezek alapján bátran számolhatunk évi 5 milliárdos árbevétellel. Ekkora bevétel után 1 milliárd 250 millió jutalékot tesz zsebre a vállalkozás.