A taxistüntetés véget ért, legalábbis ezek a legújabb hírek: csak annyi kellett hozzá, hogy a minisztériumban szóba álljanak a taxisok képviselőivel. Megtették.
Ebből következően ma már én is lelkiismeret-furdalás nélkül mehetek dolgozni (félre ne értse senki: szombat éjszaka óta lelkiismeret-furdalással sem tettem ilyet); feltéve, hogy találok itthon annyi pénzt, hogy megtankoljak, lemossam a kocsit, és tudjak visszaadni, legalább tízezresből. Nem állítom, hogy felér egy happy finishsel ez a kifejlet, de egy előnye mindenképp van: végre világgá ordíthatom azt, ami nagyon fájt az elmúlt napokban, bár nem hétfőn kezdődött.
Az über az egy német szó, lehet elöljáró és határozószó is. Úgy kell ejteni, ahogy az ékezetes magánhangzó ezt predesztinálja a szó elején. Ezzel szemben az Uber egy amerikai angol anyanyelvű taxisanya-szomorító által kitalált, korábban semmit nem jelentő betűhalmaz, mára bevett brand, amelynek eredeti kiejtése úbör (nem júbör). Magyarul nyugodtan lehet úbernek mondani.
De übernek nem. Pedig mindenki szájából így zuhant ki napi több százszor, legyen az nagy tudású, általam egyébként kedvelt újságíró, taxis, uberező(!) kontárfuvaros vagy politikus. (Egy kivétel van, én legalábbis csak eggyel találkoztam, az általam egyébként egyáltalán nem kedvelt Tarlós István: ő jól intonálta, akárhányszor a hangképző szerveire tolult eddig ez a hangsor – sajnos nem elégszer.)
Itt van ez az alábbi Uber-reklám, egyenesen az USA-ból, tele innovációval és felhasználói élménnyel, tessék élvezni a szabadság kisugárzását a monitoron keresztül, és közben odafigyelni a hangsávra is. Könyörgöm: ha már együtt kell élni ezzel a rendkívül virulens gazdasági fertőzéssel, legalább arra vigyázzunk, hogy helyes artikulációval istenítsük vagy küldjük el az anyjába létrehozóját és művelőit, mielőtt köznevesül a kifejezés.
Köszönöm.
Utascsevej