Ha valaki elő akarná nekem írni, hogy melyik napon, hány órakor foghatom kezembe a kormánykereket, úgy húznám a fejébe nyomban, hogy az orra ütné ki a küllőt középről.

Mostanában nem dolgozom vasárnap. (Illetve mégis, kábé reggel hatig, de az még a szombat éjszakai műszak.) Hazaérek reggel hét felé, kicsit még molyolok a neten, majd lefekszem, és olvasok, míg fél kilenc-kilenckor végre megjön az álom. Amelyet aztán brutálisan ver ki összes abban részes érzékszervemből a tizenegykor megszólaló alarm, de a kedvesen felém nyújtott, méregerősre főzött tea édesen ellentételezi ezt. Kirándulni megy a család, ha jó az idő. Ha nem, akkor máshová. Például vásárolni: veszünk egy új felmosóvödröt, reszelni való sajtot az esti pizzára. Vagy két-három algaevőt az akváriumba, mert elkezdődtek bizonyos nemkívánatos bomlási folyamatok.

    Volt, hogy dolgoztam vasárnap. Néha a feleségem is, vagy éppen csak ő. Akkor más napon volt együtt a család. Pénteken, kedden vagy csütörtökön. Ugyanúgy bevált. Vagy ugyanúgy nem – a legkevésbé a naptár tehetett róla. Ami szintén megér egy (vasárnapi) misét.

    A vasárnap csak a negyedik századtól lett az Úr napja, amikor Nagy Konstantin, az öreg Nap-imádó (nem nudista volt, hanem pogány) belépett korának KDNP-jébe. De azért tett még egy gesztust régi hitének, és a fénylő égitest tiszteletének napját (dies Solis: lásd Sunday, Sonntag stb.) a hét első napjából átsunnyogta hetedikké, amikor el kell dobni kaszát-kapát, mert Isten is így tett vala. A magyar elnevezés sem éppen az áhítatos döglésre utal, hanem arra, hogy a robotmentes nap a kora reggeli gyors templomlátogatás után a kereskedelem, a vásár jegyében telt el, már a legkorábbi időkben, amikor ilyesmi egyáltalán felmerülhetett édes anyanyelvünket beszélő eleink között. (Ez most nem tartozik ide szervesen, de egészen meglepő, hogy a nap szónak gyakorlatilag nincs használható szinonimája: szerintem sosem halmoztam még fel ennyi szóismétlést egy bekezdésben.) És most pont a vásározók utódai kezéből akarja kicsavarni az online pénztárgépet a kétharmad.

    Na nem mindegyikéből. A sátoros és egyéb piros betűs ünnepeken a nemzetünk legjobbjai által már korábban meghozott jogszabály eddig is megvédte a családokat attól, hogy a plázák démonaitól megkísértve a seftelés bűnébe essenek, ehelyett zavartalanul együtt lehetnek. Kivéve a bolttal bíró családok közül azokat, amelyek saját vérségi kötelékükön belül szolgálják ki a betérőket. Ők dolgozhatnak ilyenkor is, így náluk legfeljebb műszakváltáskor találkozik a kasszapultnál a nagyi és az unoka. De a bejgli sokáig eláll, majd megeszik együtt január első hetében, amikor körülüli az egész familia a garázsboltot, és leltároznak együtt bensőségesen, hogy lássák, miből mennek tönkre még azelőtt, hogy a töményszesz-árusítást is elveszik tőlük a trafikjog után. Persze hogy lesznek most is hasonlóan ésszerű kivételek, öreg Harrach is megmondta, nem akarják senkitől megvonni a vásárlás szabadságát: továbbra is szabad lesz majd vasárnap is shoppingolni ott, ahol ez nem lesz kifejezetten tilos.

    Nagyjából ennyit lehet tudni egyelőre a készülő törvényről. Tartok tőle, hogy azok, akik percek alatt fogják majd megszavazni, a gomb megnyomása előtti pillanatban sem fognak többet felfogni róla, mint amennyit most világoltak össze a Hvg.hu kamerájának fentebb, a harrachos linken megnyitható Youtube-videón. Ja, meg még az is tudható már, hogy betiltják a tescós és auchanos buszjáratokat is, totál kiütve ezzel olyan vidéki városok tömegközlekedését, mint mondjuk Esztergom, amelyekben amúgy nincs ilyesmi. És némi kárpótlást adva a vasárnapi kiesett bevételért a gaz multiknak, hiszen a ténylegesen vásárlók közül legfeljebb azok vették igénybe a vastagon ráfizetéses ingyen furikázást, akik hipermarketben hagyott ritka forintjain akkora haszon sincs, hogy a saját utaztatásuk üzemanyagköltségét kitermelje. Ezzel persze elveszti munkáját az a pár minimálbér+üzemenyag-megtakarítás bérkonstrukcióra bejelentett sofőr is, aki már nem fért be a BKV-hoz meg a Volánhoz, de nem baj, majd visszafoglalkoztatja őket közmunkában valamelyik baráti BKK-alvállalkozó.

    1989 óta bizonyított tény, hogy – a közhit ellenére – a puliszkának is van robbanáspontja; de olyan városi legendát is hallottam már (valami kis alapja van is), hogy 1956-ban azért indultak utcára az akkori elsőtüntetők, mert a menzán szar volt a tarhonya, és kevés. Én nem akarok kéretlen tanácsokat adni, de lehet, hogy kéne hagyni az embereket békében torrentezgetni, meg vásárolgatni vasárnap, sőt, éjjel is, ha van rá igény. Akkor egy darabig még akár a többiek hátán is békemenetelhet a NER által felkent elit.

    Persze az is lehet, hogy már menthetetlen: ki kell önteni a picsába az egészet, fulladjanak meg mind, rohadjanak el, jöjjön a fertőtlenítés, a bűzhödt, miazmás posvány helyére kerüljön tiszta víz.

    Mármint az akváriumba.