Az a baj ezzel a blogírással, mint minden perccel, amelyet nem munkával töltök: kurva sokba van nekem. Főleg most, hogy egykor decens-fekete autóm immár valag pénzért frissen minősíttetve-vizsgáztatva, tarlósárga, pisla töklámpásként járul hozzá a megújult városkép fényeihez.
Úgyhogy most csak nagyon röviden próbálom meg érzékeltetni, miért érzem jól magam még mindig a taxiban – és lassan csak ott. Mert megfizethetetlen élmény éjjel háromkor, vészvillogó nélkül megállni a Budakeszi úton pisilni, és köszönni a vaddisznóknak.
De sajnos nem csak az erdőszélen találkozom vaddisznókkal. Sőt, egészen közeli ismerőseimnek is agyarai nőttek mostanság.
Innen üdvözlöm őket.
Utascsevej