Előző villámposztomban még csak örültem neki, de, jelentem, kipróbáltam, működik, utasokat is kaptam már a Taxilike közvetítésével. Amikor először megszólalt a rekedt hangon "Taxi!!!" kiáltást hallató alkalmazás a telefonomból, majdnem elrántottam a kormányt, a mellettem ülő, épp dolgozni szállított, kissé még álmos kisasszony is összerezzent, de az artikulátlan figyelmeztető szignál sokkoló hatása megszokással és halkítással mérsékelhető.
Egyértelműen kiderült, hogy az utasoldali felhasználók is csak tanulják még a használatot: az első kedves megrendelő – mivel a Taxilike felajánlja a legutóbbi címeket is – véletlenül egy korábbi kiindulási pontjára kérte a kocsit, a Germanus Gyula parkba, és a megjegyzés mezőbe beírta, hogy Café Picard. Én persze átmentem a Margit híd budai lábához, és ott kerestem a Falk Miksa utcai sznobkocsma nem létező testvérintézményét, de mivel a rendszer látni engedi egymás telefonszámait, így tisztázni tudtuk a félreértést.
Aztán én is telepítettem az utasoldali, taxirendelésre szolgáló appot is, majd ráérő időmben (sajnos akadt elég, nagyon hétfőszagú szerda volt ez), éjszaka azzal szórakoztam, hogy néha taxit rendeltem (a GPS-es helymeghatározás kiválóan működik, a házszámot is jól látja, de azért érdemes ellenőrizni, és ha mégsem, manuálisan pontosítani), az ugyanazon a telefonon lévő Taxilike Driverrel adtam magamnak egy ötperces ajánlatot, amelyet, mint utas, elfogadtam, ezek után, már az ötödik percben, vigyorogva lemondtam a fuvart (életből ellesett magatartás ez, gyakori sajnos, hogy már rég a címen állunk, amikor kiderül, hogy a megrendelő mégsem tud utazni). Túl sok kollégának nem csináltam vakriasztást, konkrétan, úgy tűnik, egynek sem, csak én voltam a pályázók között, pedig a Belváros legközepéből indítottam a tendereket . Ami azért nagyon furcsa, mert az egyik taxistársaság már kötelezően előírta alvállalkozóinak, hogy telepítsék céges telefonjukra a Taxilike-ot, és használják is, úgyhogy elvileg százas nagyságrendben hörögtek bérautó után a kollégák smartphone-jai, a gyakorlat azonban nem igazolta ezt.
Amúgy nem értem, hogy kötelezheti az említett fuvarközvetítő cég vezetője az embereit, hogy használják a független rendszert, azt pedig végképp durva lépésként értékelem, hogy még tíz százalék kedvezményt is ad a taxilike-os fuvarok árából – bár ha megegyezett a Taxilike-ot üzemeltetőkkel, végül is talán megteheti. Az én taxistársaságom egyelőre bizonyosan nem működik együtt hivatalosan a Taxilike-kal, ennek ellenére a regisztrációnál – ahol többek közt a kocsitípust, a rendszámot, egy nevet és a tarifát kell megadni – választható opció a megnevezése, ahogy az összes többi budapesti taxistársaság is fel van tütve a gördülő menüben. Viszont ha bejelölöm, hogy melyikhez tartozom, azonnal a kedvezményes, telefonos tarifát állítja be az alkalmazás, ami tökéletesen jogtalan: a Taxilike-kal szerzett fuvar az én önálló akcióm, semmi köze hozzá a diszpécserszolgálatunknak vagy a vezetőségünknek, olyan, mint az utcáról vadászott utas, úgyhogy az utcai díjszabás lenne a helyénvaló. Ez azonban csak úgy állíható be, ha a matricát letagadjuk elhallgatjuk, és mint önálló taxisok vetetjük magunkat nyilvántartásba (ami bármikor megváltoztatható, mint az összes adat, kivéve a telefonszám – pedig utóbbi lecserélése is életszerű helyzet, például ha át szeretném tenni az egész cuccot a céges kártyával használt telefonról a privátra).
Ma és a közeli jövőben azért nem hoz forradalmi változást a Taxilike, mert ha elterjed is, egyelőre az eddig már "jól bevált" negatív árversenyt fogja csak gerjeszteni: ha egy megrendelésre visszaigazol tíz szabad taxi, tételezzük fel, mindegyik tíz perccel, az utas nagy valószínűséggel a legolcsóbb ajánlatot fogadja el. Viszont ha egyszer tényleg megszületik a fix tarifa, akkor ez a rendszer lehet az, amely megforgatja a taxisvilágot, és visszaadja a taxizást az abban eredendően érintett két fél, az utas és a holdvilág taxis magánügyének, és – azonos vállalási határidő esetén – várhatóan már csak a kocsitípus, a sofőr neve vagy akár a rendszám számmisztikai jellemzői alapján szortíroz majd a kocsikázni készülő. Ehhez persze az is kell, hogy a bizalom helyreálljon, de mivel a Taxilike interaktív, a fuvarozókat értékelni lehet, az a személyszállító, aki priuszos lesz, nagyon hamar elvágja majd magát a további megrendelésektől, és ezt nem fogja kockáztatni. Természetesen szükség lenne fékekre és ellensúlyokra is, mert igen könnyen vissza lehet élni a mószerolás szabadságával, arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az okostelefonjával játszadozó kedvesnek van igaza – főleg, ha félig részeg, vagy tán egészen az. Szóval valami ellenőrző szisztémát kell majd az egész köré keríteni, ami nyilván pénzbe kerül. És igen, biztos, hogy a Taxilike-rendszer használatáért is kell majd fizetniük a taxisoknak, de várhatóan – és logikusan – csak a közvetített fuvarok számával arányosan, nem havi fix összeget, mint most a társaságoknak, amelyek keményen beszedik a pénzt akkor is, ha nem dolgozik a taxis, és nem adják vissza akkor sem, ha előre nem látható okból esik ki a munkából, mondván, a BKV-bérlet ára sem jár vissza akkor, ha a tulajdonosa egész hónapban nem száll buszra.
De még a fix tarifa bevezetése sem jelenti azt, hogy a Taxilike (vagy bármely hasonló program) korlátlanul uralma alá hajthatja a taxispiacot, a hazai okostelefon-penetráció várhatóan még évek múlva sem lesz olyan mindent lefedő, hogy ne legyen szükség a butatelefonon hívhatóság menekülőútjára – hiszen bár a kőbe vésett tarifa várhatóan a taxiállomásokat is visszahelyezi évtizedekig bevált funkciójukba, és az integetéssel, füttyel, kurjantással megállított taxik is egyenáron szállítanak majd, nyilván lesznek majd olyan területek (külvárosok) és olyan napszakok (karácsony, szilveszter, hétvégi esték), amelyek szükségessé teszik a hagyományos, humán hangon kommunikáló, hús-vér diszpécserek munkáját is.
Amin szerintem feltétlenül javítani kell:
- A 14 másodperc, amely a figyelmeztetéstől (Taxiiiii!!!!) a fuvarajánlat lejártáig a sofőr rendelkezésére áll, édeskevés. Ha éppen vezetünk, a telefon a tartón van, a Taxilike a háttérben fut (és még nem fagyott le, de erről lentebb), ennyi idő nem elég ahhoz, hogy magunkhoz vegyük a szerkezetet, életet buzeráljunk bele, előtérbe tegyük a Taxilike-ot, felfogjuk, hová kéne menni, és felelősen időajánlatot is adjunk. Ehhez fél perc minimálisan kell.
- Hiába működik elvileg a háttérben is alkalmazás, ez nincs így IRL . Bár fenn trónol a barna ikon az állapotsoron valóban, mintha minden rendben lenne, újraélesztési kísérletnél először csak elfeketedik a képernyő, aztán a rendszer felajánlja a program kényszerbezárását, mint egyetlen kiutat (de a továbbra is fenn csücsülő lájkjelet így is task killerrel kell kilőni külön). Ez nem kis probléma, gyakorlatilag használhatatlanná teszi a rendszert azok számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak a már meglevő(k) mellé még egy okostelefont beszerezni, amely kizárólag csak a Taxilike futtatására szolgál.
- Nagyszerű, hogy az utas értékelheti az utazásait egyenként, de szükséges lenne valami fellebbezési lehetőségre is, ha a taxis méltatlannak tartja a leminősítést.
- Nem találok (talán mert nincs is) olyan beállítási lehetőséget, amelyben szabályozhatnám, hogy milyen sugarú körön belül érdekelnek a kínálkozó fuvarlehetőségek – de az sem derült ki számomra, hogy az utasnak a szóba jöhető, "közelben lévő" kocsikat mekkora területen keresi a rendszer.
Amúgy lájk, big lájk.
(Kitört belőlem a nyelvtannáci az egykori korrektor és olvasószerkesztő: nem vagyok hajlandó a TaxiLike-ot így írni, ahogy kivételesen most az egyszer, tehát a szó közepén nagy L-lel. Az Adidast vagy a Facebookot sem írom kis kezdőbetűvel, hiába szerepel úgy a cégek logóján. A logó egy grafikai műfaj, ott bármi megengedett (sajnos), de írásban komoly kötelmei vannak a tulajdonnevek helyesírásának. Úgyhogy megyek, a tegnapi posztban is javítok, visszamenőleg.)
Utascsevej