Bár szándékom volt, bevallom, én sem hittem meggyőződéssel, hogy a legutóbbi hattyúposzttal sikerül olyan cuppanósan bezárnom magam után a blogajtót, mint Orbánéknak a "No pasaran!"-vagonnal a déli gyepűt. Mondjuk hallgatási fogadalmat sem tettem. De sajnos mások sem. Sőt.
Amióta káosz van a végeken (s ebből adódóan a pengésdróttal ölelt egész tenyérnyi hazában), olyanok is kinyitják a szájukat, akiknek több okból sem kéne. És ez még a kisebb baj: mert írnak is. Most nem is a taxisokra gondolok, ők jobbára négy fal között, bezárkózva hordanak össze hetet-havat-mocskot, sok vizet nem zavarnak. Élőbeszédben persze jóval nagyobb szótagszámmal kommunikálnak a taxiskocsmákban és a benzinkutak büféin, miközben döntik magukba a koffeint, ami ütős elegyet alkot a hozott adrenalinnal és a rá szívott nikotinnal (nem is értem, hogy nem fossák össze magukat ennyi borzalmasan szar kávétól – talán mert a szájukon ömlik ki a sok salak), de ilyen helyekre én nem járok. Azokkal van most bajom, akik a helyzetet meglovagolva pozíciójukból fakadó pökhendiséggel tesznek felszólító módba fejléces papírra vetett, csak olvasva is vállalhatatlan kinyilatkoztatásokat. Ilyen például a BKK a taxisokkal együttműködni, a személyszállító vállalkozások munkáját koordinálni hivatott divíziójának vezetője, dr. Komáromi Endre. (Aki amúgy teljes erővel ignorálja azt a tényt, hogy a jelenlegi posztján végzett tevékenységéről már az – egyébként béna kacsaként meglehetősen visszafogottan és ritkán hápogó – ombudsman, Székely László is megállapította, hogy rossz az irány, kalap szarkatojást sem ér az egész; csak nem ezekkel a szavakkal.)
Különösen zavaró, ha olyanok ugatnak badarságokat, akik nyegle arroganciájukkal párosult dilettantizmusukkal emberéleteket tehetnek és tesznek tönkre. Van rá nagypályás példa is: a mai hivatalos álláspont szerint a világon mindenki, a pápától Junckeren át Merkelig fogyatékos, rózsaszín lelkű megvezetett, vagy világuralomra törve ront nemzetünkre, csak Orbánnak van a seggében is feje, mókás frizurával. Amely, bár korábban kispályához szokott, ahhoz képest meglepő magabiztossággal kiabál a kivénhedt vidéki focista valagából. Na de a nagypolitikával foglalkozzon az, aki még nem menekült előle az éjszakai taxizásba: például a Seres László, aki nagyjából az én véleményemből rakott installációt Európáról, demokráciáról, bevándorlásról, szögesdrótról, iszlámról, multikultiról, hazugságokról. Én maradnék a saját, önként visszanyírt hatósugaramon belül, a taxizásnál, illetve az annak peremvidékét szögesdrót-hatékonysággal körülvevő bűzös mocsárnál.
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) cégformája zártkörű részvénytársaság, tevékenységi köre a közlekedésszervezés. Akad, akinek ez nem elég illiberális felállás, ezért nagyjából leszarja, hogy a taxisdivízió nem hatóság, törvényhozó, rendeletalkotó hatalma meg aztán végképp nincs. (Ellenőrzési jogköre elvileg igen, de szankciókat már nem alkalmazhat, csak fel- és bejelentést tehet igazi hatóságoknál – NKH, NAV stb. –, ha visszásságokat észlel, mint bármely állampolgár vagy – hozzá hasonló – jogi személy.) E korlátokat érzi hónaljban és fenéktájon szűknek a 2009-ben az ORFK-tól dicstelenül, de semmiképp nem dicsősége teljében nyugdíjazott exezredes, a taxisok Bandi bácsija. Aki, ha már Hornyák Zsolt ex-rendőrőrnagy (korábban a Belvárosi Rendőrőrs feje volt, szintén érdekes, bár nem bizonyított előzmények után került Komáromi úr játszóterére taxiellenőr-főnöknek) és beosztottai szőnyegszéleztetése nem szabadít fel kellő mennyiségű dopamint pallérozott agyában, képes akkora blődségeket diktálni, mint daliás rendőridők Kádár-helytartói, miután tányérsapkából itták a Lánchíd konyakot. Nézzük csak ezt (kattintásra nagyobb lesz):
Kinek ír a ksz- (közúti szolgáltatások) igazgató? A fuvarközvetítőknek. Vagyis a saját gazdasági társasága nevében (ahol ő egyébként csak egy alkalmazott középvezető) más gazdasági társaságok felsővezetőinek. Amely cégek többségükben szintén zrt.-k, és fő tevékenységi körük is nagyban hasonló a BKK-éhoz: fuvar-, azaz közlekedésszervezés, logisztika. Hát, ehhez képest elég pattogós a hangnem.
Na persze az utasüzérek is permanens szereptévesztésben vannak (mert megtehetik), úgy bánnak a velük szerződött személyszállító mikrovállalkozókkal, mintha a seggükből rángatták volna ki őket, illetve bármikor visszadughatnák őket oda (sokat nem is tévednek, erről talán itt írtam a legplasztikusabban, de jóformán az egész blog erről szól már lassan). Ezért érdekes látni, ha ők is becsicskulnak: ahogy a makkos cipős taxiskizsákmányolás élharcosa, Horváth Csaba, a több korábbi fuvarközvetítő vállalkozásból, saját apját kiszorítva összegründolt, jelenleg Budapest Taxi néven futó RT5 Taxi Holding Kft. ügyvezetője és résztulajdonosa, aki változatos szipolyozási technikáiért szakberkekben már rég kiérdemelte az "innovatív" eposzi jelzőt, odatartja torkát megadón az az obsitos csendőrnek.
H. Cs. szintén az írásbeliséget választotta mindehhez. Enyhén szólva nem kellett volna.
Annyi bátorsága nem volt, hogy az exrendőrnek címezve kérje ki magának a sok sebből vérző napiparancsot, ellenkezőleg: kifüggesztette a levelet a pénztárba, illetve az iromány által kiváltott reakcióit megosztotta egy szívhez szóló általános üzenetben szerződött (és alkalmazott, mert neki az is van néhány) személyszállítóival.
Nincs könnyű dolgunk, ha el akarjuk dönteni, hogy a BKK taxisfelelőse vagy a soraira zaklatott idegállapotban reagáló, koherens mondanivalót nyomokban sem tartalmazó szózatot gépbe verő cégvezető írt-e nagyobb baromságokat. Célfotó híján talán két körülmény dönthet: az egyik, hogy Komáromi úr neve előtt a doctor iuris titulust viselve alkotott, Csabánk viszont már többször bizonyította fogalmazásképtelenségét: előbbi súlyosbító, utóbbi mentő körülmény lehet (lásd az innovatív utaskufár korábbi sajtóközleményeit, például itt ezt – bár ebben valami sajtóreferens is közreműködött, képzelhetjük, milyen lehetett a kiáltvány előtte).
A BKK-potentát Komáromi nem kevesebbet állít, mint hogy a taxisok anyagi haszonszerzés fejében szállítanak embert, és Horváth Csaba mindezt drámaian, szinte hitetlenkedve megismétli. Gratulálok, talált, süllyedt. Szerintem töredelmesen beismeri bármelyikünk, kínvallatás nélkül akár. Magam is így járok el: nemre, korra, bőrszínre, úti célra tekintet és válogatás nélkül szállítok mindenkit, pénzért, aki igénybe szeretné venni a szolgáltatásomat, hiszen ha nem így lenne, a budapesti és országos rendeletekben lefektetett fuvarkényszernek nem tennék eleget. Csak néhány esetben tagadhatom meg az utaztatást, például ha az utasjelölt szemmel láthatólag részeg, ruházatával beszennyezheti az autómat, úgy viselkedik, hogy az veszélyezteti az utazás biztonságát, ilyenek. De a kivételek között nem szerepel, hogy valaki nem hajlandó megmutatni nekem az útlevelét vagy egyéb okmányait. A BKV-ellenőr sem kérheti el a nem fizető utas igazolványait, vagy a kalauz, én hogy kérhetném el a fizetőét? (Szerintem ezt a mondatot idéztem valakitől, csak nem tudom, kitől és honnan, valami taxisfórumról, az biztos.) Lehet, hogy a Kúria másodfokon tényleg kimondta azt a jogi elmebajt, hogy országon belül is lehet embert csempészni, határátlépés nélkül, de akkor tessenek letartóztatni a vonatvezetőket is, a kalauzokat, és főleg azokat a buszvezetőket, akik utasításra a szakadt csuklós Ikaruszokkal a határig szállították (apropó: a BKV is a BKK alá tartozik, nem?) a tegnapelőttig nyitott határon akadálytalanul Magyarországra belépő, majd továbbálló menekülteket/migránsokat/illegális bevándorlókat (kinek ízlése szerint). Arról sem hallottam, hogy bécsi, egyéb osztrák, sőt német taxisokat vasra vertek volna, akik még a szabadjelzőjüket sem vették le, úgy jöttek át a – még akkor nyitott – határokon hozzánk a szír családokért, civilekkel együtt, konvojban. Az autójukat sem vették el, olyan magyar taxisról viszont tudok, akiét igen, mert migránsokat szállított, országon belül, taxiórával, hivatalos tarifával. (És azt is tudom, hogy meg fogja nyerni a hatóságok, illetve a magyar állam ellen indított pert, ha nem hazai bíróságon, hát Luxemburgban, mint a trafikos, de a több hetes munkakiesést, a meghurcolást a várhatóan nem kis összegű kártérítés sem kompenzálja majd.)
A Horváth fuvarkufár-dinasztia második nemzedékének gyöngye odáig megy proklamációjában, hogy már valami megváltoztatott rendeletről is vizionál: "...A BKK megkért minden fuvarszervező céget, hogy továbbítson egy véleményt és tényt valamint egy módosított rendeletet, hogy a mostanában kialakult menekültügyben észlelt taxi személyszállítás mily mértékben is működik... (sic)". Ki változtatta meg? Mit? A fővárosi vagy az országos taxisrendeletet? Mikor? A BKK? Bandi bácsi? Tényleg egy ilyen szövegértési nehézségekkel súlyosbított diszgráfiában szenvedő félhülyének hordja be remegve a havi sarcot több száz taxis? Aki haptákba áll, ha egy bukott zsaru kéjjel leírja neki parancsba, hogy intézkedjen, tájékoztasson, de soron kívül aztán? És mégis, mit intézkedjen egy címnepper, akinek legfeljebb azokhoz az utasokhoz van némi köze és azokra rálátása, akik az általa irányított vállalkozáson keresztül rendelnek taxit? Hogy akadályozza meg, hogy a BKK vagy a kormány számára nemkívánatos elemek leintésére megálljon a vele kontraktált taxis vállalkozó, urambocsá' – rendszerint Pest megyére is kiterjesztett engedélye által erre feljogosítva – a legközelebbi, fővároson kívüli autópálya-parkolóban vegyen fel utast?
Ha az, aki a taxizásból, pontosabban a taxisokból él (durva eufemizmus, ha azt mondom, nem is rosszul), ilyen elasztikus gigával benyel mindent, egy szavunk sem lehet, ha a Libacafé azt írja (de legalábbis cikke címével azt sugallja), azért nem lehet taxit hívni Budapesten (miért, nem lehet?), mert a taxisok épp inkább 1,2 millióért szállítják a migránsokat Röszkéről Budapestre. (Ez még az önérdekvédő, korábban Komáromi-szintű zagyvaságokat nyilatkozó Metál Zoltánnak is sok volt, lásd cikk.) Vajon a nagy dán mesemondó nevét viselő zugfirkászgyakornok-gyerek olvasta előbb a Komáromi-féle BKK-s levelet, vagy Bandi bácsi az onlájnszennylap-marhaságokat?
Na de a határok záródnak, Röszke végállomás, és erre utastársainkat is figyelmeztetjük. Lassan az a pár "bűnöző" sem talál magának "csempészni valót", aki korábban tényleg bevállalta a kockázatot, és szállította a messziről jött messzire menteket.
A taxis-embercsempészet, ha volt egyáltalán, lassan megszűnik.
De itt maradnak ezek a kiégett, csorba embercsempék a senkiföldjén, a szervilis, többször felhasználható-eldobható kiszolgálók, a mohó, gátlástalan, tanulatlan, de mások verítékével a jég hátát is csúszásmentesítő, azon is megélő piti paraziták, illetve a ma már egyre jelképesebb függetlenségükért az előbbieknek száz jogcímen váltságdíjat fizető taxisok mázas képeivel. Amelyeket kirakósként összeillesztve olyan mozaikot kapunk, amely semmivel sem sötétebb árnyalatú, mint egy nagyobb látószögű, komplett Magyarország-ábrázolás.
Csak kevésbé kontúrosak a szélei.
Utascsevej