Ha Petőfi ma taxisként élne Magyarországon, valószínűleg Szeptember elején címmel írna verset – várakozástelit, vészjóslót, vádlót. De nem él. Velem ellentétben, aki igen. Én viszont hanyagolom a lírát, marad a szikár próza, bár népiesen fogalmazni nem esne nehezemre, talán fogok is. A cím is más lesz. Majd csak a végén találok ki valamit, amikor már előttem is világossá válik, hogy mit hordtam itt össze – mert most, amikor ideültem a géphez, Isten látja lelkem, még nem tudom.
A kocsimat csak a novemberben esedékes következő vizsgára kell majd villamosszínűre rondíttatnom, de a blog már sárgul, mint a kukoricaszár, hála egy kedves ex-kollégának, akinek ujjgyakorlat az, ami nekem megoldhatatlan feladat lenne: eligazodni HTML-ben, CSS-ben. Mondjuk egyelőre csak a fejléc képét cserélte le, de nem türelmetlenkedem, hiszen már tavaly júliusban megígérte, és azóta sokszor, hogy másnap kipofozza a sablont, úgyhogy bízom benne.
Azt viszont nem tudom, hogy a fuvarkufárok kiben és miben: az iskolai évnyitók napján nemcsak a taxisták bizonyos kötelezettségei élesednek be, hanem a telefonszám-tulajdonosokra rótt kötelmek is. Az ötvenmilliós törzstőke meg a húszmilliós vagyoni biztosíték előteremtése valószínűleg nem okoz gondot a legtöbbjének (törzstőkét egy napra is kölcsön lehet kérni, aztán papíron látványosan „elkölteni”), de a legtöbb cégnél a jogszabály szerint szintén szeptemberben startoló GPS-alapú, automatikus fuvarközvetítő rendszerek, azaz a néma címkiadás körül
is irtózatos nagy a kuss. Van, ahol még a tesztüzem sem indult el, ami – lássuk be –, igencsak furcsa egy ilyen gyökeres átállásnál. Annál a társaságnál például, amelyhez én szegődtem jobb híján, a szoftveren már kalapálgatnak egy ideje valamit, de a hardveres oldal még sehol nem tart. Megbízható források szerint tabletet kell vennünk, persze azt is szigorúan csak a kedves fuvarközvetítőnkön keresztül; akinek már van, az sem használhatja munkára, nem is értem, miért… (Dehogynem.) De még mindig jobban jártunk, mint a konkurenciánál lévő szegény kollégák, akikkel egy Samsung Galaxy Minit vetettek meg negyvenezerért, egy olyan belépő szintű, inkább játékszernek minősülő „okostelefont”, amelyet a tízéves kislányomnak szégyellnék ajándékozni, és amelyet a szolgáltató ingyen vág bárki után, aki előfizető lesz, főleg, ha komplett flottát vásárol (egy fuvarkufár vajon hány SIM-kártyát vesz egy csomagban?).
De nem is ez a lényeg, telszámtulaj vállalkozásból nem lesz nonprofit szervezet. Na de haló, augusztus 21. van! (Vagy 22., fogalmam sincs, mikor fejezem ezt be, és mikor élesítem.) Jövő szombaton éjfélkor elvileg el kell felejtenünk a mikrofont, és onnantól csak az érintőképernyőn nyugtázhatjuk a kedves megrendelő pozícióját!
Hát nagy lófaszt.
Valamikor a múlt hét elején tartott a címneppereknek egy laza kis agapét a BKK részéről minden taxis kedvence, dr. Komáromi Endre forgalombiztonsági, taxi-, parkolásgazdálkodási és teherforgalmi divízióvezető (jellemző, hogy a BKK a saját honlapján sem írja helyesen a cafrangot, szívességből korrektúráztam itt: a taxi után kell kötőjel, a parkolásgazdálkodási szóba viszont nem), ahol is egymás agytekervényeinek felvilágosítása közben kiderült, hogy hiába van a rendeletben szépen, szabatosan leírva, hogy milyennek kell lennie egy ilyen geolokációs baszásnak, ha a BKK-nak nincs jogköre szankcionálni az utasüzért akkor sem, ha az szarik az egészre, és nem csinál ilyen nyomkövetős marhaságot. Merthogy a minisztériumi jogszabály, amely jogosítványt adhatna a BKK-nak a fuvarközvetítők fegyelmezésére (ahogy a fővárosi rendelet szövege becézgeti a taxisok vámszedőit), kurvára nem készült még el (mondjuk amennyit tudni lehet róla eddig, ez nem is baj). Úgyhogy szeptemberben is bőven vartyogni fog még az a kibaszott URH, hacsak ki nem kapcsolom, ahogy szoktam.
Na, mondtam én, hogy népies leszek.
Hát még az előbb mennyire az voltam, amikor megtudtam, hogy a Taxiplushoz tartozó taxisok megszavazták (!) azt az égbekiáltó faszságot, hogy augusztus utolsó hetében retró tarifával, 150 Ft/km-rel járnak újra, mint annak idején, 2009-ben, megalakulásukkor, amikor ezzel beverték a kurva nagy ácskapcsot a budapesti taxizás
koporsójába. Tessék, lehet belefeküdni. Bazdmeg, mintha a plüssösök sírva nosztalgiáznának, és elutasítanák a 
nagy presszióval rájuk kényszerített, a veszteséges vállalkozásaiknak egy kis túlélési fórt adó fix tarifát. Nem állítom, hogy csalás volt a voksolásnál, de azt tudom, hogy nyilvánosan, az etikusoknál (taxisul ugye etikások – lásd grafikások, matematikások, botanikások stb.) lehetett véleményt nyilvánítani, kódot, pofát, teljes identitást adva hozzá. Innentől szerintem nem is kell semmit mondanom.
Nem is mondok. Megvan a cím, lásd fönt.
Utascsevej