HTML

A rendőrség közleménye szerint egy 26 éves férfit vettek őrizetbe vasárnap a Bándy-gyilkosság ügyében. A férfi beismerő vallomást tett, de a nyomozás nagy erőkkel folytatódik. Korábban az MTI úgy értesült, hogy több embert fogtak el. A beismerő vallomást tett gyanúsított Pécsett született, majd Kelebián élt, és onnan költözött vissza pár hónapja Pécsre.

Úti cél

Volt már taxis. Aztán vagy húsz évig újságíró, szerkesztő, főszerkesztő, lapigazgató, minisztériumi tisztviselő, ilyesmi. Most újra taxis, és blogot ír.

Arcképes igazolvány

Utascsevej

  • whale: Na, végre! Remélem gyakrabban írsz eztán... Igazi ungarische virtschaft lett ez a vb is. Bele se m... (2017.07.27. 08:02) Víziszony
  • Szabad a taxi: @Kurgan: Az Elitnek vannak sárgított Mercijei is, és sötét színű, fehér rendszámos, tetejükön sza... (2017.07.25. 08:47) Uber: barátok közt folytatják
  • Kurgan: Régi a cikk, de ennek kapcsán van egy kérdésem: " A személygépkocsis személyszállításra használt ... (2017.07.25. 08:36) Uber: barátok közt folytatják
  • Első mohikán: Üdv kolléga! Régen olvastalak... A Magas-Tátrát ajánlom, ugyan ott is van víz -tengerszemek, csob... (2017.07.25. 02:22) Víziszony
  • Szabad a taxi: @whale: Legalábbis ritkán, nagyon ritkán. :) (2017.07.24. 05:28) A taxi fáj?
  • Utolsó 20

Üzemanyag

Jelzőtáblák

4 (1) 5000000 (1) 6x6 (1) adó (7) adókerülés (11) aktivista (1) akvárium (1) alkohol (2) amnesztia (1) anarchia (1) android (5) Annie Girardot (1) árdrágítás (1) autóbérlés (6) Azerbajdzsán (1) baleset (1) Benkő László (2) Besttaxi (1) bevándorlás (3) bevétel (2) bevételkiesés (1) BKK (17) blog (6) blokád (3) börtön (1) brit turisták (2) BTSz (1) Budapest (52) budapest (1) Budapest Közút (1) Budapest Taxi (2) buliturista (1) bulituristák (1) buliturizmus (1) bűn (2) bűncselekmény (1) bűnözés (2) büntetés (9) bürokrácia (5) carsharing (4) City Taxi (5) Claude Lelouch (1) clochard (1) család (2) csöves (2) David Bowie (1) demonstráció (9) diszpécser (6) drog (2) droid (7) droidtartó (6) drosztdíj (3) Dudás Zoltán (2) e-mail (1) Edith Piaf (1) éjszaka (18) élet (36) Elit Taxi (1) ellenőr (5) ellenőrzés (13) embercsempészet (1) emigráció (1) én (32) énblog (40) Erzsébet tér (1) Esti Hírlap (1) etika (4) f (1) Fekete Zoltán (3) fidesz (1) film (2) fix tarifa (14) Fónagy János (2) Forma–1 (1) Főtaxi (8) főváros (18) Fővárosi közgyűlés (3) fővárosi taxirendelet (20) fuvarközvetítő (30) fuvarkufár (14) Fuvosz (1) gazdaság (5) gazdasági bevándorlás (3) GPS (6) grammar nazi (2) Green Taxi (1) gyarmatosítás (1) gyász (1) gyilkosság (1) gyorshajtás (1) Habony Árpád (1) halálbüntetés (1) Harrach Péter (1) határ (1) helyesírás (1) helyismeret (5) hétéves korhatár (3) hiéna (4) hiénák (2) hírmagyarázat (2) hitel (2) hivatal (4) hoffmann rózsa (1) Hornyák Zsolt (3) Horváth Csaba (2) időjárás (1) Index (1) inkognitó (3) internet (6) Iphone (1) IRL (2) jelen (33) jogszabályok (2) jövő (19) kampány (3) karambol (1) katarzis (1) kaució (1) KDNP (1) kereskedelem (1) Kern András (1) Kétfarkú Kutya Párt (1) kiadatás (1) kitiltásgate (1) Komáromi Endre (7) kopaszok (1) kormány (16) közlekedés (40) kozmosz (1) közterhek (8) közterületi vizelés (1) kresz (3) külföldi (4) Kurír (1) leadó (4) legénybúcsú (1) lízing (1) lófasz (1) Lou Reed (2) maffia (1) martonyi jános (1) matolcsy györgy (2) Max Taxi (1) Metál Zoltán (7) migráció (4) migráns (4) miniszterelnök (3) minisztérium (10) múlt (16) NAV (5) navracsics tibor (1) Neil Armstrong (1) Nemzeti taxi (1) népszavazás (1) netadó (1) névtelenség (4) new york (1) New York kávéház (1) NFM (9) NGM (4) NKH (4) Norvégia (1) nyelv (1) nyelvtannáci (3) nyilvános illemhely (1) nyilvános vécé (1) nyugtaadás (3) Orbán Viktor (4) Örményország (1) orosz (2) országos taxirendelet (16) OTSZ (6) pacsipénz (1) Palotás Gábor (1) parlament (2) Pavarotti (1) pénz (19) piaf (1) plakáttépkedés (1) Plilippe Leotard (1) plus3 (1) politika (4) postás (1) próba (1) Rasier Operations (1) rendőrség (5) rendszám (1) reptér (5) részeg (1) részegség (1) robert de niro (1) RT5 (1) sajtó (7) sárga taxi (11) szabálysértés (3) szavazás (2) Szentendre (1) szervezett bűnözés (1) szerződés (3) Sziget (2) Szíjjártó (1) szovjetunió (1) sztrájk (4) születésnap (1) Szunomár Tibor (2) t-mobile (1) tagdíj (10) tagdíjemelés (1) tarifa (17) Tarlós István (11) taxi (49) Taxi2000 (2) Taxi4 (1) Taxify (1) taxilike (6) Taxiplus (6) Taxiquick (1) taxis (54) taxisblog (48) taxisblokád (4) taxisgyilkosság (1) taxisofőr (48) taxisrendelet (31) taxisszövetség (4) taxissztrájk (9) taxistámadás (2) taxi 5000000 (1) TEK (1) telefon (9) telefonszám (1) telefonszám-tulajdonos (5) teszt (2) tízéves-korhatár (1) tízéves korhatár (4) törvény (4) Trócsányi (3) túlárazás (1) túlélés (8) túlszámlázás (1) tüntetés (8) turista (1) Uber (24) ubxit (2) update (1) urbanisztika (2) űrkutatás (1) vaddisznó (1) vadkapitalizmus (1) Vágó István (1) vandalizmus (1) Varga Moncsi (1) város (28) Városháza (1) vasárnap (1) vasárnapi nyitva tartás (1) vendégposzt (4) verés (1) villámposzt (5) visszapörgetés (3) Vitézy Dávid (3) vizes vb (1) Wundercar (5) zene (2) Zugav Olga (3)

2012.07.17. 12:51 Szabad a taxi

Úton a droszt felé

Szabad a taxi. Húsz év után újra szabad, miután múlt pénteken sikeresen letettem a taxigépkocsi-vezetői és taxisvállalkozói vizsgákat.

Mindenesetre sokkal szabadabb, mint azok a munkakörök, amelyekben az elmúlt két évtizedben dolgoztam. Újságíró, szerkesztő voltam, kezdetben országos napilapoknál, többnyire mint főmunkatárs, később egy jelentős termelési ágazat szaksajtójának lettem részese szerzőként, felelős és főszerkesztőként, lapigazgatóként, divízióvezetőként. (Ez akkor jó iránynak tűnt, de a válság – a pénzügyi szektor után – mindig ezt a gazdasági szegmenst sebzi fekvő betegre elsőként, aztán utolsóként hagyja rogyadozva felállni, és a kiszolgálók is ugyanígy járnak.) 

köröndi_östaxi.jpg

Legutóbb egy csúcsminisztériumunkban dolgoztam, majdnem két évig, olyan beosztásban, amelyben napi szinten megélhettem a dilettantizmus, a kapkodás, az üresfejű ötletelés, az ostoba, alap nélküli gőg, a beteges bureaucracy_blogtownhall_com.jpgparanoia, a pozícióféltékenység, az irigység és a létbizonytalanság, az ötvenes-hatvanas évek óta változatlan, de inkább fokozódó bürokrácia komótos, ám súlyosan lelkiépség-veszélyes ámokfutását. Ez nem az én világom volt, mennem kellett – így látták ők is, én is.

    Lehetnék újra újságíró, de ezt a pályát megalázó negyvenöt évesen újrakezdeni (nem úgy, mint a taxizást). Nem futok neki újból, több okból sem. Egyrészt a presztízse ma már kimutathatatlanabb talán a taxisok megbecsültségénél is, másrészt azoknál a lapoknál vagy portáloknál, amelyek adnának munkát, nem dolgoznék semmi pénzért sem (vö.: Woody Allen viszonya a klubokhoz). A politikától, kiemelten a most hatalmon lévő "pártszövetségtől" (de alig kevésbé a korábban koksszá kompromittálódott és korrumpálódott mai ellenzéktől) oly hidegrázósan idegenkedem, s oly mélyen megvetem prominenseiket, képviselőiket, de még szimpatizánsaikat is, hogy a holdudvaraikba tartozó sajtótermékeket még olvasóként is kerülöm, ha lehetséges. Írni ezeknek vagy szerkeszteni, akár korrektúrázni, azt hiszem, végképp és talán véglegesen képtelen vagyok – nem szeretnék kétszer, mit kétszer: folyamatosan ugyanabba a copremesisbe lépni. Más meg nincs. Illetve van, de ahol lennék szerző, oda bekerülni nincs erőm. Úgy látom, a hazai írott és online média nívója általában vállalhatatlan, a különféle médiaszakokat és médiaiskolákat végzett újdondászok által összeizzadt irományok nem állnak össze semmiféle médiummá. A – legalábbis részben – amatőr blogszféra színvonala helyenként oly megalázóan haladja meg a hivatásos komornyikkrónikák szégyentelen szervilizmusból szőtt színvonaltalanságát, hogy inkább előbbi részévé válnék beugrósként, ha lehet, amikor épp ráérek, és ha már nem bírok az íráskényszeremmel.

  Mondják, a riportírásban már bizonyítottam. Talán így van, sajnos ez túl rég volt: csak az emlékszik rá, aki velem dolgozott az idő tájt, amikor még életvitelszerűen műveltem; esetleg akinek az a furcsa szokása, hogy a kilencvenes évek napi- és hetilapjait könyvtárban olvasgatja (e periódus sajtótermése szinte egyáltalán nincs digitalizálva, így interneten csak nagyon korlátozottan hozzáférhető, kereső nem nagyon adja ki a cikkeimet). Volt, hogy a szegedi Csillag börtönbe költöztem egy hétre (esténként azért kiengedtek), hogy elmentem hómunkásnak vagy BKV-ellenőrnek, matróznak, aztán riportáltam kolumnákon, folytatásokban akár.

    A taxizásról is írtam már, talán 1995-ben. Nem volt nehéz: akkoriban még elevenen éltek bennem az egy-két éve kocsiban töltött mindennapjaim (1988 és 1992 között voltam már "személyszállító kisiparos" – igen, blokádoltam is, talán lesz róla szó később). De bármennyire friss volt a múlt, nem lehetett annyira plasztikus, mint amennyire élő tapasztalatot jelentenek majd a közeli jővőben megéltek, amelyekről – reményeim szerint – up to date számolok majd be itt. Nem ígérem persze, hogy csak a taxizás lesz a téma, sokkal inkább énblog lesz ez: múlt, jelen, jövő, realitás, tervek és álmok, napi aktualitások, de akár gasztronómia, kultúra is; a taxizás önmagában nem olyan izgalmas, hogy megérne akár havi egy-két frissítést.

  Egyelőre csak a vizsgákon vagyok túl, a szakbizonyítvány és a taxisigazolvány jó esetben másfél-két hét után lesz átvehető, az iparengedélyt akkor válthatom majd ki; arról nem is beszélve, hogy fuvarozásra alkalmas autóm sincs még. S ami talán még nagyobb baj, pénzem sincs rá: a minisztériumok (minden híreszteléssel és téves elképzeléssel ellentétben) nem fizetnek jól (ez persze relatív). Részben banki, részben családi-baráti segítséggel gondolom leküzdeni az indulótőke hiányát, de a kocsibérlés gondolata sem idegen tőlem: számításaim szerint alig valamivel járok jobban, ha nem bérleti díjat, hanem törlesztőrészleteket fizetek rendszeresen – de erről majd talán máskor, később.

  Most csak beköszönni szerettem volna, és jelenteni, leginkább magamnak: itt az ideje betárazni.

de_niro_l.jpg

9 komment

Címkék: énblog blog jövő élet sajtó én közlekedés kormány város pénz bürokrácia taxi múlt minisztérium jelen taxis taxisofőr Budapest taxisblog


A bejegyzés trackback címe:

http://szabadataxi.blog.hu/api/trackback/id/tr284661659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Első mohikán 2012.07.28. 22:12:55

Nagy csalódás lesz az újrakezdés; már nem ugyanaz ez a foglakozás, mint egy-két évtizede volt. Droidnak, szolgának, alattvalónak nézik a taxist, akibe bele kell/lehet rúgni, meg lehet/szokás alázni büntetlenül.
A társadalom perifériájára szorult, lecsúszott egzisztenciájú szenvedélybeteg szerencsétlennek fognak nézni -részben igazuk is van-, és úgy is kezelnek majd. Készülj fel a legrosszabbra!

Szabad a taxi 2012.07.29. 23:23:34

@taxi33: Egyelőre nincs csalódás, ha van is, inkább kellemes, már ami az utasok hozzám állását illeti. Persze ez lehet csak puszta szerencse is, három-négy nap tapasztalataira alapozva nem lehet általánosítani. Egyértelműen pozitívan ítélem meg viszont a taxistársadalmat alkotó individuumok minőségi fejlődését, úgy látom, ma sokkal több az értelmes ember köztünk, mint egykor. Bár 1988-ban, a Főtaxinál volt doktorátussal rendelkező váltótársam is (jogi végzettség), de az más történet. Talán egyszer megírom. :)

Első mohikán 2012.07.29. 23:30:33

Hol taxizol, a Holdon? :-)

Szabad a taxi 2012.07.29. 23:42:42

Nem, bár néha itt is kevés körülöttem a levegő. Ugyanakkor nagyon erős a gravitáció, ezért biztos vagyok benne, hogy a Földön járok, ha nem is mindig két lábbal. :)

mugheb 2012.08.03. 23:55:28

Végigolvastam az eddigieket. Gondoltam, drukkolok az újrakezdőnek, ha már egyszer 20 év taxizásnál, elnézést, de mégiscsak kreatívabb, önmegvalósítóbb pályafutás után képesnek bizonyult viszonylag optimistán és vidáman, sőt érdeklődve visszaülni a volán mögé.
Nem kedvelem a blogkommenteket, de a kíváncsiság rávitt, hogy azokat is elolvassam. Hát mit mondjak, arcba vágott az a jó magyaros áporodott levegő, ezek az üdvözlő szavak, ez az Isten hozott a pokolban, ne számíts semmi, jóra, minden csak egyre rosszabb, neked se lesz jobb, neked se fog sikerülni (=ha egyszer nekem se sikerült). Úgy látszik, ebben a társadalomban tényleg paradigma egymás lerángatása, elkedvetlenítése.
Kedves taxi33! Mindenki a maga kis külön bejáratú világegyetemét építgeti. Higgye el, ha a régi/új kolléga bizakodva vág bele, könnyen megtörténhet, hogy egész más tapasztalatokat fog szerezni, mint Ön. Lehet, hogy csüggesztő, zsibbasztó élmények helyett (mellett) lehetőségek, érdekes emberek, megírni való helyzetek (is) jönnek majd vele szembe. Csak észre kell tudni venni. Feltéve, hogy az ember nem hagyja, hogy a szürke köd teljesen rátelepedjék a szemére.

Szabad a taxi 2012.08.04. 11:25:13

Kedves mugheb, köszönöm rokonszenvező drukkolásod. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy – bár az eltelt másfél hét még egyáltalán nem releváns tapasztalat – optimizmusom töretlen, eddig minden a terveim szerint, sőt, azokat kicsit meghaladva alakul; igaz, nem heti öt napot és nem napi nyolc órát dolgozom, de ez megszokott, sőt, természetes ebben a szakmában (ha nevezhető így ez az elfoglaltság – szerintem igen).
Ami taxi33 hozzáállását illeti, az ő, nyilván saját élményein alapuló keserűsége egyáltalán nem rí ki az általános taxishangulatból, sőt, talán még visszafogott is ahhoz képest. Vannak-maradtak olyan barátaim, ha nem is sokan, akikkel együtt taxiztam már az első felvonásban is, de ők szünet nélkül megmaradtak a pályán: ők egytől egyig megpróbáltak lebeszélni a visszatérésről, hasonló érvekkel, nem értették meg, hogy nincs más választásom – igaz, amikor látták, hogy nem a levegőbe beszélek, és szándékom immár visszafordíthatatlan, azonnal mellém álltak, és azóta is számíthatok rájuk.
De még fontosabb, hogy a családom (és nemcsak a feleségemet, gyerekeimet, de a szüleimet, öcsémet is említhetem) mindenben segítettek a döntésem pillanatától, erkölcsileg, érzelmileg, anyagilag nagyon komoly támogatást nyújtva.
Az egyetlen dolog, amit egy kicsit elszámoltam talán, az épp a blogolás: munka után, reggel, piros szemekkel hazaesve egyáltalán nem könnyű, sőt, lehetetlen értelmes mondatokat összehozni, a munkába állás előtti órák pedig a családéi: ilyenkor csobbanunk egyet még a kerti medencében (semmi luxus, csak a minden hipermarketben kapható, kínai, 3,66 m átmérőjű, 75 cm mély, kerek, műanyag kacsaúsztató), utána megnézünk egy részt az egyik kedvenc sorozatunkból a kislányommal és a feleségemmel (a nagyfiam nem velünk lakik), és már el is ment az idő, indulni kell az utcára. De ma reggel a nagyszülők elvitték az unokát, nyaralni mennek (mi idén ezt nem tudjuk megtenni, több okból sem, és ezek közül csak az egyik az anyagi, nem is a legsúlyosabb: én ugye most kezdtem ezt a régi-új életet, hülyén nézne ki, ha azzal nyitnék, hogy kiveszem az évi rendest, és váratlanul a feleségem is új munkakörbe került, ahonnan egyelőre nem mehet szabadságra. Így a következő két hétben várhatóan tudok majd időt szakítani új posztokra, mert mondanivalóm bőven lenne, és egyébként is ez a legkevesebb, amit megtehetek azokért, akik megtisztelnek azzal, hogy figyelemmel kísérik sorsom alakulását, függetlenül attól, hogy döntésemet megértik, elfogadják, vagy csodabogárnak néznek, esetleg lecsúszott egzisztenciának, aki nem tudott/nem akart élni a korábbi, szerintük magasabb rendű életformát kínáló lehetőségeivel.

Első mohikán 2012.08.05. 04:58:28

@mugheb: Az Ön által leírtakból látszik, hogy nem taxisofőrként kommentel. (Ezért is magázom vissza.) Lehet, hogy "mindenki a saját kis világegyetemét építgeti" -akármit is jelentsen ez-, de hiába, ha az utasaimra, az emberek viselkedésére, másokhoz való viszonyulására nem vagyok ráhatással. Huszonharmadik éve űzöm ezt a foglalkozást -sajnos-, és tanúja voltam/vagyok annak, ahogy az embereknek a taxisokhoz való hozzáállása szép lassan változik. Eleinte -a 90-es évek elejéig- tisztelték, irigyelték a taxisokat a szabadságukért, a -akkor még- kiemelkedő keresetükért stb, de az évek/évtizedek alatt lassan eljutottunk odáig, hogy a taxizás egy lenézett, lesajnált, megvetett szakma lett. A sofőröket nemhogy egyenrangú emberként, de egyenesen rabszolgaként, alattvalóként kezelik.
"...neked se lesz jobb, neked se fog sikerülni (=ha egyszer nekem se sikerült). Úgy látszik, ebben a társadalomban tényleg paradigma egymás lerángatása, elkedvetlenítése."
Nekem sikerült egyébként -bár már nekem is azt mondták anno, hogy már nem éri meg-, pályakezdőként a mai lehetőségekhez képest villámgyorsan "összerántottam" az egzisztenciámat; lakást, berendezést, autót stb. Azóta is megélek belőle, de egyre többet dolgozom, egyre kevesebbért. De megvagyok, köszönöm. Nem irigységből írtam azt, amit, nem "lerángatni, elkedvetleníteni" akartam, hanem felkészíteni arra, hogy ma már korántsem ugyanazt jelenti taxisnak lenni, mint 20-25 éve, amikor itt hagyta a taxizást.
Bizonyára fog találkozni -a blogíró- "érdekes" emberekkel, lesznek megírandó sztorijai -mint ahogy nekem is akadnának-, de higgye el, hogy mindezeket megélni/átélni az éjszakában egyedül, kiszolgáltatva nem olyan romantikus, mint utólag olvasni róluk. A mindennapokban egyelőre tényleg a keserűség, a kilátástalanság, a visszafojtott sértettség, düh az, ami nekünk valójában kijut. És ezen vajmi keveset javít, ha néha beül egy "sztori".
Örültem.

Első mohikán 2012.08.05. 05:03:27

@Szabad a taxi: Én egy laptoppal ütöm el az időmet éjszakánként az autóban, meló közben -várakozva- akadtam a blogodra, most is épp "dolgozom".
Ajánlom Neked is, főleg a hétköznap éjszakákra és azért is, hogy könnyebben posztolhass. :-)

Szabad a taxi 2012.08.05. 07:50:24

@taxi33: A laptop idegesít, kényelmetlen. És bár tudok (fél)vakon gépelni rendes klaviatúrán, de notebookon összegubancolódnak az ujjaim, netbookon pláne, érintőképernyős okostelefonon pedig egy összetett szót bebillegetni is kínszenvedés.
Meg aztán ha nem vezetek, hallgatom az URH-t, a drosztokon meg többnyire kiszállok. Egyelőre munkaidőben sok a feszültség bennem ahhoz, hogy a kocsiban pihengetve, higgadtan teleanekdotázzam a a blogszférát. S ami még nagyobb baj, olvasni sem tudok: állandóan elkalandozik a figyelmem a Kindle-ről. De tán az az idő is eljön ismét, amikor nem attól borsózik belém az adrenalin, hogy "Úristen, már megint be akar valaki ülni mellém/mögém, vajon megtalálom-e az úticélt?", hanem attól leszek ideges, hogy már megint nem akar senki az útitársam lenni, pedig az jó.